HTML

Monterey

Utazásom.

Friss topikok

2009.08.06. 18:39 JCash22

Utolsó bejegyzés

Sziasztok,

tegnap érdekes és jó volt Alcatraz, megérte átmenni a szigetre, többek között azért, mert gyönyörű kilátás nyílik San Francisco-ra. 

Nagyon pici cellák vannak, olyan másfél x két méter... Képeket majd mutogatok, az utolsó napot nem feltöltögetéssel fogom tölteni :)

Pénteken itteni idő szerint 13:55-kor száll fel a gépem; Frankfurtban 3 órát kell várnom, fél 3-ra érek Budapestre. Sajnos visszafelé csak annyival rövidebb az út, amennyivel kevesebbet várok Frankfurtban.

Köszi hogy olvastátok a blogot és serényen kommenteltetek :)

Ha nagyon fog hiányozni a blog olvasása, nyugodtan szponzorálhat nekem bárki utazást ide Amerikába, vagy egyéb jó helyre a világon :)

Csók mindenkinek

 

1 komment


2009.08.05. 02:53 JCash22

Augusztus 1 - San Diego ; Sea World, Zoo ; Augusztus 2 - Malibu, Sunset Blvd, Hollywood felirat

Sziasztok,

akkor folytatom a mesélést.

Szóval megérkeztünk a szállásra, ami egy motel volt, de teljesen kultúrált, ugyanolyan tiszta, mint egy hotel, csak nem volt ingyenes a wifi. Még medencéje is volt, bár időnk nem volt rá, hogy úszkáljunk.

Reggel olyan 9, fél 10 fele érhettünk a Sea world bejáratához, elintéztük a jegyeket, és be is mentünk.

Rögtön Shamu medencéjé felé irányítottuk lépteinket. Megláttuk a gyilkos bálnákat. Hú, nagy élmény volt. Siettünk is lejjebb, hogy a víz alatt is láthassuk ket, nagyon jól néztek ki.  

Már akkor kígyózott a sor, amikor lementünk; mire elértünk, már kétszer olyan hosszú volt, mint korábban. Már megijedtünk, hogy nem jutunk be a 10:30-as előadásra, de ettől nem kellett tartanunk. Megindult a sor, haladtunk a tömeggel. Aztán abejáratnál megláttuk a hatalmas stadiont, bőven elfért benne mindenki, még üres helyek is maradtak bőven. A legnépszerűbb helyek lejebb voltak, a soak, vagyis fröcskölési zónában. :) Naná, hogy odaültünk le akartuk magunkat fröcsköltetni a bálnával.

Amíg vártuk, hogy kezdődjön a show, a bálnák szórakoztatták magukat, úszkáltak,ki-kinéztek, az egyik pedig szerintem konkrétan a kivetítőt leste, ráadásul percekig. 

Mindenféle videót vetítettek, mielőtt elkezdődött volna a show. Aztán beindult. Mindenféle mutatvány, ugrálás, fröcskölés, uszonnyal integetés, ilyesmik. A trénerek úsztak a bálnákkal, az orrukon álltak, így suhantak; amikor a bálna felugrott, a tréner is bele a vízbe, jó nézett ki. A pasi lefröcskölte a bálnát, erre az visszaköpte rá a vizet. Felemelte a bal kezét, akkor a bálna a bal uszonyát. Megölelte, megpuszilta, és adta neki a halat. Ennél a show-nál keveset fotóztunk, mert féltünk a fröcsköléstől, de egyszer sem ért el minket a víz. No sebaj, gondoltuk, majd legközelebb. 

Láttunk nagy teknősöket, egy csomóan voltak az egyik medencében. 

Láttunk rájasimogatót és etetőt! Lehetett venni halat, és etetni a ráját. Láttam is, ahogy egy nő csinálja, hát nem volt szimpatikus, gondoltam, inkább delfint etetek. Legalábbis azt hittem, hogy fogok. Ez volt az egyetlen csalódás. Beálltunk a sorba, előttünk állt egy faszi, aki ott dolgozott. Közölte, hogy tőle hátra már nicns hal, amit a delfineknek lehet adni, szóval konkrétan pont lemaradtunk. 

Minden esetre etettem, csak nem delfineket, hanem fókákat. :) Úgy követelték a kaját, szó szerint üvöltöztek és veszekedtek. Nagy hangzavar volt, sajnos elfelejtettük levideózni.

Voltunk egy vízi cirkuszban, pazar showt nyomtak. Voltak bóhocok, erőművészek, mutatványosok. A bohócok szórkoztak az egyik nézővel, bevonták a játékba. Jetski-vel vitték el az egyik hatalmas matracig, ami a vízen úszott, majd otthagyták. Aztán később megijesztettk, és beterelték egy nagy labdába, aztán rálökték a vízre. A jetski-el lökdösték az óceán vizén. :) 

Láttunk tengeri teheneket az egyik épületben. :)

Ezek után megnéztük a delfin show-t, lényegében ugyanaz volt, mint a gyilkos bálnás. A különbség, hogy első sorban ültünk, és bőrig áztunk, több nagy hullámot kaptunk az arcunkba. Meg volt koerografálva az egész, az elején egy pasi gitározott és elénekelt két kaliforniai örökzöldet, majd egyszer csak előugrottak a delfinek. Szerencsére a táskák nem áztak át, az enyém is csak egy picit. Szóval lefröcsköltek a delfinek :) Mondjuk annyira meleg volt, hogy hamar meg is száradtunk.

Megnéztük még 1x a Shamu-showt, de a soak zone utolsó sorai között foglaltunk helyet, ráadásul nagyon jó helyen, középen szinte, megúsztuk a vizezést, ráadásul nagyon jól láttunk. A VIP gyerekek közül mindig kisorsolnak egyet, aki adhat Shamunak kaját, és megsimogathatja. Na, irigy voltam nagyon a két gyerekre :) 

Az egyik épületben láttunk tengeri teheneket.

Aztán bementünk egy épületbe, amit úgy alakítottak ki, mintha egy északi sarki expedíción lettünk volna. Úgy nézett ki, mint egy bázis, ágyakkal, ruhákkal, konzervekkel. Aztán ahogy haladtunk, láttunk egy hatalmas fahajót, amt úgy csináltak meg, mintha belefagyott volna a jégbe. Itt láttunk fehér bálnákat, jegesmedvét, rozmárt.

Ezek után mentünk a pingvinekhez. Külön épületet szenteltek nekik, berendezték az északi sarkot itt és, sötétet csináltak nekik, hogy ne zavarodjanak meg, hogy hol is vannak. Nayon bájosak, ahogy állnak, lassan togyognak, vagy sebesen úsznak a vízben.  

Ezek után átmentünk az állatkertbe, mert a fókás showról lemaradtunk, az időpont, amit kinéztünk, már teljesen betelt, nem volt hely a stadionban. 

Állatkerti fő attrakciók: koalák és a pandák, de róluk a lényeget már leírtam. Anyu teljesen beleszeretett a koalákba. :) Mondjuk ezen nem csodálkozom.   

Voltak rókamanguszták is!! :)

Maga az állatkert kicsit talán elmaradottabb, mint a budapesti. Láttunk nagyon kicsi ketreceket, ahol nagyacskákat tartottak, akik teljesen beleőrültek ebbe.

Augusztus 2.

Már reggel hétkor hazaindultunk. Beugrottunk útköben Malibura, fantasztikus házakat láttunk, mint a filmekben. 

Végigautóztunk a Sunset blvd-on, már Malibunál elkezdődik. Szép lassan haladtunk az igazi gazdagság felé, amit Beverly Hills-ben tapasztaltunk igazán. Ki tudja, milyen színészek házait láthattuk. Persze árulták a térképeket, de nem vettünk :)

Beverly után a Sunset blvd egy igazi gettó, tiszta VIII ker.

Nagy nehezen levadásztuk a Hollywood feliratot, nem olyan egyszerű ám megtalálni. De azért sikerült. 

Na töltöm is a képeket, bár nem tudom, hogy ma végzek-e vele.

1 komment


2009.08.04. 07:28 JCash22

LA képek feltöltve!

1 komment


2009.08.04. 04:43 JCash22

Július 31 - Los Angeles ; Universal City.

Üdv mindenkinek,

akkor belefogok a mesélésbe, bár nem lesz egyszerű mindent felidézni, annyi szép és jó történt a hétvégén. 

Hol volt, hol nem volt, július 6-án délután 5, fél 6 körül indulunk el Los Angelesbe. Elég hosszú út volt, olyan 5 és fél, 6 órán át tartott, de jól tudtunk haladni, mert elkerültünk egy rossz útszakaszt, ahol max. 55 mérfölddel tudtunk volna haladni. LA hatalmas város, megnéztem a wikpedián, összesen 17 mililó ember él egy 1200 négyzetkilométeres területen. Elképesztő. A szállodához konkrétan keresztül kellett szelnünk az egész várost, 4 sávos az út, de életem legnehezebb szakasza volt. Sötét, rossz látási viszonyok, viszont átlag 110 km/óra tempó, sok kanyar, rengeteg száguldozó autó. Ezek után én bárhol elvezetek, itt lehetőség sem volt rá, hogy a külső sávban lassabban haladjunk, mindenhol tartani kellett a los angeles-i lakók tempóját. Körülbelül fél 12 felé érkezhettünk meg a szállodába, ugyanolyan volt, mint a vegas-i, kultúrált, tiszta. Beájultunk az ágyba, mert reggel korán akartunk kelni. 

Július 7-én azért annyira korán nem sikerült felkelni, fél 9-nél előbb biztos nem tudtunk kikászálódni az ágyból. De ez nem is volt gond, mert egyrészt szükségünk volt a pihenésre, másrészt a outlet 10-től nyitott. Igen, LA-ben is vásároltam, egy nagyon jó pólót és 3 Converse cipőt, mindössze 110 dollárért... az egyik legjobb fogás egy 20 dolláros darab volt... :) Kiárusítás, egy csomó cipő mindenhol, és pont volt a méretemben egy pofás darab. Ahhoz képest, hogy úgy nézett ki, nem sikerül cipőt találni itt, nagyon jó arány. :) A másik kettő már rendes áron volt, de így is majdnem fele annyiba kerül, mint otthon.

No ezek után elindultunk a városba. Egy központi téren leparkoltunk az autóval, otthagytuk lényegében egész délutánra, igaz, akkor még nem így terveztük. Sétálgattunk a felhőkarcolók között, láttunk egy ékszer negyedet, volt kínálat dögivel. Ami meglepő, hogy a belváros nem egy ideális környék, olyan pofákat láttunk, hogy nem szívesen sétálgattunk volna arra estefelé. Nézegetjük nagyban a térképet, kerestük, hogy juthatunk el a legkönnyebben Hollywood-ba. Nehezen igazodtunk ki rajta, egy pasi megszánt minket, és megkérdezte, hova szeretnénk eljutni. Elmagyarázta, hol találjuk a metrót, nem volt messze: egy háztömb egyenesen, majd kettő balra, és ott is voltunk a lejáratnál. Realizáltuk, hogy igen bátrak vagyunk, hisz nem épp a középosztály használja a metrót... Ráadásul miután felültünk a metróra, le kellett szállnunk az egyik megállónál, mert nem abba az irányba ment tovább a szerelvény, mint ami nekünk kellett. Nem mi voltunk a hülyék, hisz két járat közlekedik azon a vonalon, és a megállót pirossal jelölték... közben a lila metró is itt jár. No mind1, kis kitérővel, 10 megálló utazással megérkeztünk a Universal City megállóhoz. Kezdetben azt terveztük, hogy megnézzük, mivan arrafelé, aztán elsétálunk Beverly Hills-ig. Hát ez nem jött össze, mert nem is sejtettük, micsoda móka és kacagás vár ránk.

Egy kisbusz vitt fel minket a Universal City bejáratáig. Leszálltunk, benztünk a boltokba, ahol mindenféle filmes relikviákat árultak. Haladunk tovább, egyszer csak meglátunk egy nagy bejáratot a szórakoztató központba. Igen borsos ára volt, 65 dollár, de megérte, csak sajnos idő hiányában nem sikerült teljesen kihasználni, persze így sem panaszkodhatok. 

Igazából rájöttem, hogy Amerikában a régi római elvet követik: cirkuszt és kenyeret a népnek. Cirkusz van dögivel, ez is közéjük tartozott. Ahogy beléptünk, ki is szúrtuk az első helyet, ahova azonnal betértünk: House of horror. Jól hangzik, ugye? Hát, 60 év fölött már nem ajánlott, annyi biztos, mert egyszer-egyszer én is majdnem infarktust kaptam.  Sötét volt, alig láttunk, fonalak lógtak le a plafonról, ahogy a bőrömhöz értek, tényleg mintha pókháló lett volna. Előttünk egy  mexikói család haladt, kicsi gyerekekkel, akik az első színész megjelenése után mentek is a kijárathoz. Bizony, emberek ugráltak elő a díszletek közül, hogy ránk hozzák a szívbajt, ami sikerült is, főleg azután, hogy mi haladtunk legelöl. Az egyik fehér ruhába öltözött, kést markoló úriember a frászt hozta rám, üvöltöttem is egyet, Anyu röhögött rajtam, bár csak úgy volt hajlandó jönni, hogy végig a karomba kapaszkodott. Azért volt félelmetes, mert zseniálisan volt megcsinálva. Mosolyogtunk közben persze, de rendesen be voltunk szarva, hogy mikor ugrik elő valami az egyik sötét sarokból. Igazság szerint az élmények egy része a tudatalattimba került :) Szóval sötét folyosókon haladtunk, olyan terembe értünk, ahol csontvázak és koporsók hevertek. Az egyik rács mögül egy ritka ronda szörnyeteg nyúlkált felénk. Elértünk Chucky, a gyilkos baba termébe. Hú, komolyan nézett ki: mindenhol ez a baba volt, képek a falon, kések, ilyesmi. Természetesen előugrott az egyik dobozból. Mentünk tovább és megérkeztünk Frankenstein laboratóriumába, amit már korábban fentről láttunk. Hihetlen volt, mintha szereplőivé váltunk volna a filmnek. Szerencsére mi már elhaladtunk az egyik kádszerű, betonból álló valami mellett, amikor kinyúlt a mögöttünk haladó házaspárért. Psycho... na, itt biztosan tudtuk, hogy a zuhanyfüggöny mögül előugrik a késes pacák, így is lett. Kifelé menet meg szembejött velünk a láncfűrészes gyilkos. :) Nagy élmény volt. 

Levezetésképp Shrekkel, és egy Hulk bábúval fotózkodtunk. :)

A térképen kiszúrtam, hogy van Jurassic Park rész. Na, irány oda. Jó sokat kellett mozgólépcsővel mennünk, hogy leérjünk az alsó szintre. Itt 40 perces sorbanállást kellett kibírnunk. Gyorsan elment, mert folyamatosan haladt a sor, meleg volt, de árnyékban voltunk és lőtték ránk a párát. 

Beltünk egy kocsiba, ami a fogaskerekű elvén működik, csak hogy a vízen halad. Fényképeket nem csináltunk, hisz már előre figyelmeztettek mindenkit, hogy a kamerákat célszerű eltenni, mert vizesek leszünk. Elindultunk... zöld ágakról csöpögött ránk a víz, amikor is megláttuk az első hatalmas, mozgó dinoszauroszokat. Tudjátok, ezek a hosszú nyakú, növényevők. Ment tovább a kocsi, mindenféle dinó köpködte ránk a vizet. Akkor beértünk egy épületbe, amit direkt romosra csináltak meg, mintha épp szétkapták volna a dínók. Raptorok mellett haladtunk el, majd a fejünk fölé hajolt egy hatalmas T-rex. Huhúú. Na, ezek után megérkeztünk a kilövési ponthoz. Előttünk vízesés, egy géphang pedig elkezdett visszaszámolni. 5, 4, 3, 2, 1.... Semmi. Aztán szép lassan megindultunk. A vízesésen keresztül hajolt egy T-rex, közelről szemlélhettük 1-2 másodpercig a hatalmas pofáját, éles fogait, majd megjelent előttünk egy majdnem függőleges lejtő... Hatalmas sebességgel száguldottunk lefelé, majd a vízbe érkeztünk, és mondanom sem kell, tetőtől talpig vizesek lettünk.      

Sajnos nem volt időnk több ilyen jellegű mókára, pedig volt Múmia rész, Terminátor, ilyesmik. Beneveztünk egy körútra, ami a stúdiók világába kalauzolt el minket. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Ugyanúgy egy nyitott kisbusz vitt minket, olyan, mint amilyenek a Margitszigeten köröznek. A kocsikban elöl kis plazma tévék, egy pasi pedig folyamatosan magyarázott, valamint szórakoztatott minket.          

 gy kisebb, családi házakból álló részhez érkeztünk, ahol például Hitchcock is forgatott. Ha jól emlékszem, valami San Francisco féle kertvárost akartak megmintázni.  

Láttunk egy épülőfélben lévő városrészt, erre sajnos nem emlékszem pontosan, mi is volt.

Ezek után egy régi fahídhoz értünk, amit ár jó sok filmhez használtak. Felmentünk rá.. a hordókon explosive felirat volt olvasható... ráértünk, majd szimulálták, mintha berobbant volna alattunk a híd. Az oldala kicsit leszakadt, mi meg rázkódtunk egy sort. Aztán lejöttünk róla és végignéztük, ahogy a híd újra összerakja magát.    

Ezek után történelmi autók mellett haladtunk el, a következő filmek autóit láthattuk: Múmia, Magnum, Blues Brothers, Jurassic Park, pár, amit nem ismertem,de a legnagyobb durranás, legalábbis nekem... a Vissza a jövőbe időutazó autója!!!! :)

Egy tó, amiről kiderült, hogy ezt használják bármilyen tenger/óceán filmbe illesztése esetén. Többek között itt forgatták a King Kong egyik hajós jelenetét, miniatűrökel persze.

Costa Rica/Mexikó díszlet, napos az idő. Egyszer csak elered az eső, persze nem a felhőkből :) Elég rossz az idő, mondja be a faszi. A távolban egyszer csak nagy víztömeg száguld felénk sebesen, a házakból is ömlik kifelé. Megláthattuk, hogy csinálják az árvizet :)

Vadnyugat: házak, kocsmák, kihalt utcák, megelevenedtek a western filmek.

Little Europe: ennek az az érdekesége, hogy az itt felépített házakból bármilyen európai várost képesek megcsinálni. Épp forgattak is valamit.

Láttuk a helyet, ahol a Spartacust forgatták. 

Cápa forgatási helyszín. Komoly.. itt is kaptunk speciális effekteket. Egy búvárt megvett a cápa, véres lett a víz. Majd robbanások és tűzeffektek a stégen, a cápa pedig a kocsink mellett úszik el, felénk kapdosva a szájával.

San Francisco metróállomás. Beálltunk a sínekre, és vártunk, Elkezd rázkódni a kocsi, pislákolnak a fények, hangzavar, bal oldalt leszakad a plafon és egy kamion csúszik be mellénk, jobbról pedig víz önti el az állomást. 8.2-es erősségű földrengést "éltünk túl". :)

Lila-akác köz, Született feleségek forgatási helyszín.

Grinch forgatási helyszín.

Bates motel, természetesen Norman Bates (Psycho) után enevezve :). Megállunk. Egyszer csak egy pasi megy át az egyik szobából a másikba. Majd kijön egy hullával a kezében, és berakja a csomagtartóba. Aztán észrevesz minket. A szórakoztató faszi beszél hozzá, hogy nem mondjuk el senkinek, ilyesmi. Kést ránt, és elindul felénk. A kocsi megindul, a végén pedig szalad még utánunk egy kicsit. :)    

 Ezek után Világok Harca díszlet, amit már leírtam, de majd a képek.. :)

Elhaladtunk még egy részen, ahol kussolni kellett, mert a Szellemekkel suttogó egyik epizódját forgatták épp :)

Annyira jó volt, hogy mentünk még 1 kört :)

Ebbe a napba ennyi fért, siettünk vissza a kocsihoz. Még megpróbáltunk kimenni Malibu-ra, de már besötétedett, így elindultunk San Diego-ba. 

 

 

1 komment


2009.08.03. 05:30 JCash22

Hazaértünk

Üdv mindenkinek,

szerencsésen hazaértünk.

Beszámolót nem tudom, mikor sikerül megírni, nagyon sűrű lesz az utolsó hetem. A képekről meg aztán végképp nem tudom, mikor kerülnek fel.

Tömören: isteni volt LA, voltunk a Universal Studios-ban, ahol körbevittek minket. Láttam, hol forgatták a Cápát (valamint a robot cápát, amivel dolgoztak), a King Kong-ot, A Spartacus-t, a Psycho-t, a Született feleségeket, a Fast and Furius III-at, a Vissza a jövőbe filmből a kocsit, Jurassic Park díszleteket, speciáls effekek részesei voltam, ami pedig a legkomolyabb díszlet.... Aki látta a Világok Harca című filmet, talán emlékszik arra a jelenetre, amikor teljesen romokba van a város, lezuhant repülő darabok, szétzúzott házak, felborult kocsik, törmelék mindenhol.... Na ezt is láttam, a kisbusszal megálltunk a közepén. Elképesztő volt.

San Diego-ban a Sea World... Meghaltam konkrétan. Négy gyilkos bálna, nagyon jó show... Delfin-show... első sorban ültünk és konkrétan bőrig áztunk, úgy lefröcsköltek minket. A delfin etetésről pont lecsúsztunk, de fókát etettem. Láttam vízi cirkuszt, nem volt semmi.

Volt egy rész, amit teljesen úgy redeztek be, mintha az északi sarkon lennénk egy expedíción. Láttam fehér bálnát...

Pingvinek, fantaszikusak voltak, erről majd jön a videó, le fog esni az állatok.

Cápák tömkelege...

Sajnos a fókás show-ról lemaradtunk, mert megtelt a stadion, és nem maradt időnk tovább maradni.

Állatkert: koalák, akik tündériek, Pierre, jó lesz neked Ausztráliában :)

Két panda, de sajnos háttal ültek, zabáltak, néha azért a profiljukat elkaptuk.

Ma még reggel voltunk Malibu-n, megnéztük, lementünk a partra, nagyon jó hely. Saját tengerpart, fasza házak... Laza 8 millióért már lehet kapni :)

Mondjuk itt a Big Sure-ál vannak eladó házak 12.000.000 dollárért... :) 

Délelőtt még levadásztuk a Hollywood feliratot, és keresztül autóztunk a Sunset blvd-on.

Szóval most ennyi, de majd ha lesz időm, részletesebb leszek. 

Csók mindenkinek   

1 komment


2009.07.30. 22:55 JCash22

Július 30

Sziasztok,

pár óra még, és elindulunk Los Angeles-be.

Legközelebbi bejegyzés szerintem hétfőn várható.

1 komment


2009.07.30. 03:15 JCash22

Bálnás képek + 2 videó

Képek feltöltve,

a videók nem lettek tökéletesek, de inkább néztem, mint videóztam, a lényeg azért így is átjön :)

A videókat tt lehet megnézni:

Bálna 1 --  https://www.youtube.com/watch?v=_pNWYHcg06w

Bálna 2 --

https://www.youtube.com/watch?v=EveaEAZOwBY

A videók innen letölthetők:

Bálna 1

http://www.sendspace.com/file/e8unu2

Bálna 2

http://www.sendspace.com/file/n1udh0

 

Szólj hozzá!


2009.07.29. 22:01 JCash22

Július 29 - Bálnavadászat.... Biztos sokan drukkoltatok, mert isteni volt!!!

Húúúúúúúúúú....... Teljesen fel vagyok töltődve. Hihetetlen élményben volt részem, megpróbálom összefoglalni.

Reggel Anyu kidobott a kikötőnél, volt még több mint 1 órám az indulásig: az idő egy részét a fókáknál töltöttem el (hol máshol? :) ).

Olyan fél 9 után pár perccel érkeztem a hajóhoz, de 9-nél előbb nem kezdődött el a beszállás. Kb. 9 után 10 perccel indult el a hajó, nagyjából 35 percig tartott, amíg eljutottunk arra a részre, ahol már a bálnákat kereste mindenki a szemével. Már-már azt hittem, hogy nehéz ügy lesz: végigtekinteni az óceánon, ezen a végtelenségen, és keresni a bálnákat...

Aztán egyszer csak megláttuk, amint az egyik bálna fújtat, még egész messzire tőlünk. Már ez elképesztő volt, élőben hallani, látni, ahogy levegőt vesz egy bálna!  Közelebb hajóztunk, ám ekkor a farka kiemlkedett a vízből, és alámerült. Olyan 5-6 perceket kellett várni, amíg újra felbukkant. 

Nem ennél a bálnánál maradtunk végig, mert a messzi távolban izgalmasabb dolgok történtek: azt lehetett látni, hogy felcsapódik a víz. Tehát ugrádoztak a bálnák!!!!

Rögtön el is indultuk abba az irányba. Hajózunk, hajózunk.... mindenki előre néz, mert ott vártuk a műsort. Aztán egyszer csak a hajó bal oldalánál, tőlünk úgy 300 méterre, két bálna ugrált ki a vízből!!! Elképesztő látvány volt, húúú. Többször kiugrottak, csak bámultuk, ahogy ezek a hatalmas lények felemelkednek, majd visszazuhannak az óceánba. Hihetetlen.

Mentünk tovább. Egyszer csak a hajótól úgy 50-80 méterre felbukkan egy bálna... aztán még egy... és még kettő!!! Négyen úszkáltak, majd merültek alá a mélybe. 

Beljebb hajóztunk... leálították a motorokat. 3-4 bálna körülöttünk úszkált. Képzeljétek el, ahogy mindenki néma csendben várakozik, majd egyszer csak meghalljuk a fújtatást, a bálna pedig kb. 3 méterre bukan fel a hajó mellett!! Ez többször is lejátszódott, mindenki rohangált körbe-körbe a hajón. Úgy dobogott a szívem, teljesen fel voltam pörögve.

Áááá.... Na töltöm is fel a képeket...     

3 komment


2009.07.29. 04:27 JCash22

Július 27-28 - Fókák

Sziasztok,

tegnap, azaz 27-én elvittem Anyu kocsiját és kimentem a fókákhoz. Már igen kevés alkalmam maradt, hogy láthassam őket.

Leparkoltam, bedobáltam a centeket az autómatába, úgy 1 és negyed órát lehettem a kikötő környékén. Jó sok fóka volt most, nagyobbak, piciket nem nagyon láttam, sikerült remek felvételeket készíteni. Elég hűvös volt, úgyhogy nem is tudtam volna tovább maradni, csak 1 pulcsi volt rajtam. Amikor odaértem, egy vidra játszadozott a part mentén :)

Ma, 28-án elgyalogoltam a Fisherman's warf-ra, hogy megvegyem a jegyemet a bálnavadász útra. :) Kb. 3 óra lesz összesen az út, elég nagy a hajó, amivel kimegyünk a nyílt vízre. Ahhoz a társasághoz mentem, amelyikek a legjobb volt a reklámja, a többi nem is nagyon csalogatta a túrstákat. Remélem, sikerül látni valamit. Reggel 9-kor kihajózunk, de már olyan 8:30 körül oda kell érni. Ez nem is baj, Anyu reggel 8-ra megy suliba, tehát előtte el tud dobni, úgyis elfoglalom magam addig, amíg a fedélzetre nem léphetek. 

A fő attrakció: Humpback whale - nem tudom magyarul ez melyik cet, de azt írták róluk, hogy ezek a legjátékosabb bálnák az összes közül. (http://www.google.com/search?hl=hu&q=humpback+whale&btnG=Google+keres%C3%A9s&lr=&aq=f&oq=)

Egyéb látnivaló: delfinek, valamint gyilkos bálnák, azaz kardszárnyú delfinek. :)

Jól hangzik, remélem nem kidobott pénz lesz az ablakon.

Vettem ma egy sapkát is, mert reggel eleve hideg lesz, hát még kint az óceánon.

Úgy néz ki, ha kimegyek a fókákhoz, mindig van valami esemény. Először arra lettem figyelmes, hogy mentőautó és tűzoltó parkol a kikötőnél. Aztán mentősöket láttam, akik sietve tolják a hordágyat, messziről pedig azt, hogy nagy sebességgel közeledik a Parti Őrség egyik szürke hajója. Egy férfit hoztak a hordágyon, lélegeztették, az egyik mentős pedig a mellkasát nyomkodta. Nem tudom, mi történt pontosan azon túl, hogy a vízbe esett szerencsétlen. Remélem sikerül megmenteni. 

A fókák megint jófejek voltak, ugattak, állandóan helyezdkedtek: nem annyira kényelmesek azok a kövek. Az egyik nagyobb fókárá kisebbek feküdtek, erről olyan kép készült... :) De nem lövöm le a poént :)

Szóval most "csak" ennyi történt.

Drukkoljon mindenki, hogy holnap ugráljanak a bálnák a hajó körül! :)

Csók :)

 

 

1 komment


2009.07.29. 00:02 JCash22

San Francisco II képek feltöltve!

Szólj hozzá!


2009.07.28. 06:24 JCash22

Július 26 - Big Sure, mókusok, hullámok, mamutfenyők

Sziasztok,

akkor folytatnám a kalandok mesélését. 

Szóval ezen a napon ismét a környékre látogattunk el, bár azért a mamutfenyőkig 30 mérföldet kellett arrébb autózni.

Első körben újra végigmentünk a 17th mile drive-on, hogy eljussunk a Spanish beach-re, amitől nem messze találtuk meg a mókusokat. Először megálltunk egy másik helyen, ahol ismét festői volt a táj, a korábban már leírt sziklás, óceánosra gondoljatok. Annyi a különbség, hogy hatalmas hullámok voltak most, melyek megtörtek a sziklákon és nagyon magasra felcsaptak. Persze most ie megmásztam a sziklákat, hogy minél közelebbről szemlélhessem a jelenséget. Volt egy rész, amit félkör alakban vettek körbe a sziklák, tehát konkrétan úgy nézett ki, mint egy kis medence, amibe a hullámok folyamatosan pumpálták a vizet. Jól nézett ki :)    

Balra a parton már itt is mesés házak voltak, de ezek az emberek szegények azokoz képest, akik olyan palotákban laknak, amilyeneket az út vége felé láttunk, de erről később.

Sikeresen megtaláltuk a mókusos helyet, amint kiszálltam, egyből kiszúrtam a kis dögöket. Kezembe vettem a mogyorót legugoltam és elkezdtem csalogatni őket. Először azt hittem, ne lesz olyan nagy élmény, mert bébi mókusok voltak leginkább, akik bátortalannak tűntek, és igazából azok is voltak. Aztán egyszer csak megjelent 1 felnőtt mókus: igen tekintélyes pocakkal rendelkezett, látszott rajta, hogy régóta űzi az ipart ott a parton. Nem tökölt, amint kiszúrta a mogyorót a kezemben, azonnal odajött hozzám. Megszagolta, majd elvette a kezemből, és ez sokáig így folytatódott, amíg tele nem lett a pofazacskója. Akkor arrébb ment, de jött rögtön a másik öreg motoros. Nagyon édesek voltak, bár nem olyan bátrak, mint az angol mókusok, csak a térdemre sikerült felmászatnom őket. Ami viszont más, hogy úgy tudnak kunyerálni... két lábra ágaskodik és szétnyitja a mancsait, mintha meg akarna ölelni valakit, és így nyújtózik a mogyoró után.

Volt olyan mókus, aki csak ült a sziklán és meredt maga elé, majd az óceánt nézte. Nem rossz helyük van, annyi biztos, ráadásul szinte a nap 24 órájában érkezik a kaja, nem sokat kell melózniuk érte.

Persze nem velük született képesség a mogyoró elvétele az emberi kézből, meg kell azt tanulniuk. Az egyik kis apróság próbálkozott, de a kis hülye kiverte a mogyorót az ujjaim közül, és beleis harapott. :) Persze semmi bajom nem lett, mert noha éles volt a foga, még a bőrt sem sértette fel a kis dög. Ezek után neki már csak letettem a földre, hogy úgy fogyassza el a potya kaját.         

Miután végeztünk az etetéssel, mentünk tovább egy gyönyörű partszakasz irányába. Itt láttam életem legnagyobb hullámait, elképesztő és félemetes látványt nyújtottak. Konkrétan itt percek alatt bele lehetett volna fulladni az ócenba, közvetlenül a part mentén. A legnagyobbak, mielőtt megörtek volna, elérhették a két, néha talán a három  métert is, érezni lehetett az erejüket, ahogy hatalmas robajjal csaptak le. Ráadásul még csak dagály sem volt.. Persze itt is felmásztam egy kisebb sziklára: a nagyobb hullámok annyira kicsaptak a partba, hogy körbe is vették a kis magaslatomat.

Persze a hátrébb lévő szikla jelentette az igazi kihívást, a mászást itt már tervezni kellett, hogy ne legyek vizes. Amikor visszahúzódott a víz, odaszaladtam és felpattantam rá: innen néztem a nagyobbnál nagyobb hullámokat, melyek feltartózhatatlanul közeledtek felém. Igazából csak idő kérdése volt, hogy mikor jön egy akkora szörnyeteg, ami elől már nincs menekvés. Igazából azt a hullámot nem is figyeltem meg jól, amelyik betakarta afél lábamat, menekültem is rögvest. Anyu mesélte, hogy már megijedt, azt hitte, le fog sodorni a szikláról. Kár, hogy nincs erről videó :)    

Tehát elázott a fél lábam, és mindkét cipőm, de megérte :)

Amint az majd látszik a képeken, megint nem volt meleg, a nap is alig sütött, nagyrészt felhők takarták. Innentől autóztunk, felfelé haladtunk, meg-megálltunk fényképezni a kilátást. Lenyűgöző ez a hely, ahogy magasról letekintünk az óceánra, ha nem lenne köd, belátnánk az egész partszakaszt. Több emeletes villák épültek a hegyoldalba, olyan kilátással, ami páratlan, és rohadtul irígylésre méltó. Ezek több millió dolláros házak...

Ahogy haladtunk felfelé, elértük a felhőket: volt, hogy alig láttuk az óceánt, a felhő pedig körülöttünk gomolygott.

Ráadásul a már kevésbé magas részeken tehenek legeltek: nem semmi hogy az óceánt bámulhatják legelészés közben, biztos finomabb ettől a húsuk :)

Mindezek után megérkeztünk az erdőbe, ahol mamutfenyők vártak ránk. Nem hittem, hogy látom valaha ezeket a gigantikus fákat. Azok a vastag törzsek, és a beláthatatlan magasság.... már értem, honnan vették az amcsik a felhőkarcolók ötletét. A képek magukért beszélnek. Rögtön elkezdtem tobozt keresni, de nem találtam egyet sem. Aztán jobban megnézem az avart, és kiszúrtam őket: egészen picik, 2 centinél nem nagyobbak. Ekkora fa, és ilyen apró a szerszáma.....:))) Vagyis a toboza :P :))   

El is kezdem a képek feltöltését :)

Csók

6 komment


2009.07.27. 06:42 JCash22

Július 25 - San Francisco II

Sziasztok,

hú, ilyen még nem volt, hogy egy nappal le legyek maradva. Mivel ma is gyönyörű helyeken voltunk, be kell hoznom magam, úgyhogy San Francisco-val kezdem, nehogy teljesen elhalványuljanak az emlékek. :)

Olyan fél 9,9 felé sikerült elindulnunk, korábban nem tudtuk összeszedni magunkat. Az út körülbelül 2 órát (vagy valamivel többet) vesz igénybe, úgyhogy 11, fél 12 környékén érkezhettünk meg a városba. Első körben keresztül mentünk a Bay bridge-en: ez a híd arról nevezetes, hogy alul mennek az egyik, felül pedig a másik irányba az autók. Nagyon hosszú, elég sokat mentünk rajta, ezt láttam a repülőről is, amikor megérkeztem Amerikába. Jó volt rajta vezetni, tulajdonképpen csak a feeling miatt: a végén pedig kilyukadtunk Oakland-ben. Volt pár szép magas épület, persze alapvetően nem sokaz láttunk belőle. Tegyük hozzá, egy pisilést és egy voláncserét leszámítva nem nagyon mertünk kiszállni, a emberek nem voltak bizalomgerjesztőek, jobb a békesség. :) Úgyhogy irány vissza San Francisco-a, amiben egyébként elővárosokkal együtt több mint 7.000.000 ember lakik. A felhajtást a hídra ki kellett fizetni, ami 4 dollár volt, természetesen megérte: gyönyörű panorámát kaptunk cserébe a városra, valamint messziről még a Goldan Gate hidat is láthattuk. 

A következő cél nem volt más, mint az előbb említett híd, ezen is átkocsikáztunk. A túloldalon megálltunk, szerencsére tudtunk parkolni, ami nem volt egyszerű, de mázlink volt. Amikor kiszálltam, letaglózott a látvány, nehéz leírni. A rengeteg vitorlás, távolban a Bay Bridge és Alcatraz szigete, SF felhőkarcolói, valamint jobbra a Golden Gate híd. A felhők tették igazán különlegessé a panorámát: igen gyorsan mozogtak, eltakarták a GG híd tetejét, és sebesen siklottak SF felett is. Ha hátranéztem, akkor zöld dombokat láttam, melyek tetejére szó szerint ráültek a felhők. Visszmetünk a városba, itt már 6 dollár volt a hídra felhajtás. Hogy mennyi pénz összejön ebből...

Megint a parti részen autóztunk keresztül, ahol a gazdagok házaira irígykedhetünk ismét. Azért az szép hirdetés lehet, hogy ház eladó San Francisc-ban, óceánra és Golden Gate hídra néző ablakkal, valamint vitorlás beállóval, ami csak pár lépés a lakástól.

Az első kihívást a parkolás jelentette, ami közel sem olyan könnyű, mint Las Vegas-ban. Mivel a kikötőhöz közel csak 2 órát lehet parkolni maximum, keresnünk ellettegy parkolóházat. Az első, amibe betértünk, 30 dollár lett volna, ami igen borsos. Álltunk is tovább, nagy nehezen találtunk egyet, aminek 10 dolcsi volt az ára, ez már sokkal barátibb, le is parkoltunk.

Viszonylag közel volt a következő programunkhoz, ami a történelmi cable, vagyis a villamos volt. Húúú, hát az nem semmi. Persze sor van, és szombat lévén elég nagy, úgy 30-40 percet vártunk, mire felszállhattunk. Amikor megérkezik a villamos, akkor rááll egy ilyen forgó valamire, aminek segítségével kézi erővel meg tudják fordítani, mert ugyebár hátrafelé nem mászhatja meg SF dimbes-dombos utcáit. Amíg vártunk, egy trombitás fickó gondoskodott a szórakoztatásról, bár nem ment neki túl jól: hiába volt kiírva, hogy több mint 1000 dalból áll a repertoár, inkább kevesebben kellet volna jobban elmerülnie. Egyszer csak odament hozzá egy kicsi, fekete kutya. De hisz az nem is kutya! Az egy nyúl! De úgy viselkedik, mint egy kutya. Ritka ronda egy nyúl volt, de vicces láványt nyújtottak együtt.

Végre feljutottunk, Anyu bement középre, én természetesen a szélén akartam utazni, kin állva és kapaszkodva. Baromi jó élmény volt így az utazás, pedig nem is a legjobb helyen álltam, annak az igazi, aki legelöl áll. Mentünk föl és le, majd leszálltunk a Union Square megállónál. 

Ez egy helyes kis tér, persze magas épületekkel körbevéve. Sok ember, pálmafák, festők és festményeik találnak itt helyet. 

Csak mentünk az orrunk után, mivel nem volt betervezve semmilyen konkrét látnivaló, igazából maga a város az, amit nézni kell. Vegas csupa pompa és csillogás, újabbnál újabb épületekkel: itt a régebbi, old school, már-már szocreál beütésű felhőkarcolók között sétáltunk. SF egy élhető városnak tűnik, hiába laknak benne rengetegen. Sokkal zöldebb mint Budapest, tele volt fákkal, virágokkal. Nem volt szemét, az utcák szépek és tiszták, látszik, hogy a városlakók adnak a környezetükre. 

Kilyukadtunk újra a kikötőkhöz, itt egy érdekes, ám igen ronda szökőkútnál fényképezkedtünk. Egy kicsit vizes is lettem, de csak a cipőm, ami hamar megszáradt, lévén, hogy nem volt hideg, noha a pulóver szükséges kellék volt.

Egy helyes kis utcán folytattuk a sétát, itt már láttuk (amerkai mércével mérve persze) történelmi házakat, 2-3-4 emeleteseket. Utunk a China Town-ba vezetet: rengeteg bolt van itt, a bóvlitól a több ezer dolláros műremekig itt mindent meg lehet kapni. Nagyon sokan voltak, és észre se vettük, milyen gyorsan eltelt az idő, annyit nézelődtünk.

A hőmérséklet drasztikusan lehült, a felhők már SF felhőkarcolóinak legmagasabb emeleteit borították homályba. Ideje volt elindulni a kocsihoz, persze villamossal. Most sikerült a legjobb helyet kifogni, legelöl álltam, semmi sem lógott bele a képbe, tudtam videózni is. Persze szétfagytam, de ez nem zavart.

Amikor megérkeztünk a kocsihot, majdnem infarktust kaptunk: égve hagytuk a lámpát. Ez a hülye kocsi mindenért csipog, de ezért nem teszi. Szerecsére nem merült le az aksi, durva lett volna este 9-kor San Francisco-ban lemerült aksival várakozni egy parkolóház tetején.

11-re pedig épségben megérkeztünk.

Hát ennyi volt SF, bár most nem sikerült annyira jól leírnom, elég fáradt vagyok, ma is hosszú volt a program, annak részleteit holnap írom meg. Egy kis előzetes: újabb sziklák, hatalmas hullámok, akkorák, amiket még életemben nem láttam, vizes lettem, mókust etettem, akkora palotákat láttam, hogy csak na, konkrétan a felhőben autóztunk, páratlan kilátásban volt részünk (már megint, de ez volt a legszebb eddig), és nem utolsó sorban mamutfenyővel fényképezkedtünk. :) De mindezt csak egy kiadós alvás után mesélem el, bár holnap reggel vár az iskola. A SF-i képekfeltöltésének is csak holnap állok neki.

Jók legyetek, csók 

1 komment


2009.07.25. 07:04 JCash22

JÚLIUS 23 - Point Lobos KÉPEK FELTÖLTVE

7 komment


2009.07.24. 08:02 JCash22

Július 23 - Point Lobos State Reserve

Sziasztok,

ma délelőtt végre sikerült kialudnom magam.

Délután fél 4-kor elindultunk Point Lobos irányába; nincs messze, olyan 7-8 mérföld, Carmel by the sea után van nem sokkal.

Kocsival hajtottunk be a területre, kifizettük a 10 dolcsis beugrót; jól tettük, mert nagyon sokat sétáltunk az ott töltött idő alatt, aminek minden perce élvezetes volt, hisz tulajdonképpen ez is egy mesevilág volt, főleg az egyik kis partszakasz miatt, de erről később.

Miután leparkoltunk, és kiszálltunk az autóból, egy nagy kiterjedésű sárga sziklából álló partszakaszt láttunk magunk előtt, valamint az óceánt persze, ahonnan ismét szépen kiemelkedő sziklákat csodálhattunk. Amikor előre nézek, az óceánt látom, ha hátra, akkor felhőbe burkolózó hegytetőket, lejjebb pedig sűrű, zöld erdőt. Elképesztő, hogy 8 mérföldet jöttünk csak arrébb Monterey-től, és máris egészen más a táj. Ez leginkább a sziklákban nyilvánul meg, melyek néha olyan formát öltenek, mintha nem is lennének igaziak, mintha egy stúdió díszletei között sétálnánk, ahol épp a következő Star Trek film egy jelenetét készülnének felvenni. :)

Az óceán néhol járatokat vájt magának a sziklák közé, ezzel is még érdekesebbé téve a tájat; mászkálunk a sziklákon, haladunk előre.  Egy darabig egy kis ösvényen megyünk, meg-megállunk lefényképezni a kis öblöket, aztán egyszer csak elénk tárul egy olyan partszakasz, ahol a sziklák összességükben olyan formát öltenek, mint egy ókori görög színház. A kövek szinte lépcsőzetesen emelkednek, félkör alakban körbeveszik az óceánt, vagyis a színpadot.  Nem tudom, hogy a képek mennyire adják vissza, de élőben ez az érzésünk támadt, amikor megláttuk. Anyu fent sétál tovább, én jó szokásomhoz híven a sziklákon mászkálok, ez ám a remek testmozgás, ami vizuális élvezettel párosul. Itt is szépek a kövek, annyira simák, mintha valaki lecsiszolta volna őket; az egyik részen pár nagyobb követ zöld algaszerű valami fedett be, ami még érdekesebbé tette őket. Áll a víz körülöttem, mikor közeledni látok egy nagyobb hullámot, már-már azt hiszem, hogy odaáig ki fog csapni, ahol én állok, de mivel nem volt dagály, ettől nem is kellett volna tartanom.

Kinézem magamnak a legmagasabb sziklát és elindulok megmászni, néha nem volt túl egyszerű, de nehéznek sem mondanám, a lényeg, hogy oda kellett figyelni, nehogy a kövekre, vagy a vízbe landoljak. Egy sirály nem örült nekem, el is repült, ahogy közeledtem. Megérte felmászni, mert a csúcson, annak is a szélén, ahonnan már csak 1 ugrás az óceán, egy különösen morajló és örvénylő vízszakaszra leltem. Gondoltam itt jobb, ha figyelek, hova lépek, mert ha beleesem, biztos nem tudnék kiúszni. Valószínűleg a lenti kövek sajátos elhelyezkedése miatt örvénylett ennyire az óceán, noha, mint korábban írtam, összességében nyugodt volt, de itt elég volt egy közepes hullám, és beindult a gépezet: jön a hullám, előbukkan az eddig a víz tükre alatt rejtve maradt szikladarab, majd átzúdul felette a víz, és nekicsapódik a sziklafalnak. Legalább 10 percig néztem a jelenetet, annyira jól nézett ki, le is videóztam. :) 

Felmásztam Anyuhoz, útközben megakadt a szemem egy táblán, amin az állt, hogy március 15 és május 15 között senkinek eszébe se jusson zavarni a fókákat, mert ekkor és itt hozzák világra kicsinyeiket. Mondtam is Anyunak, hogy ne felejtsen el majd jövőre ide kijönni abban az időpontban, ha már én nem lehetek ennek szemtanúja.  

Egy kisebb emelkedőn vezetett tovább az ösvény, aminek köszönhetően közelebbről is megszemlélhettük a fenyőfákat: a tüskék színe teljesen más, mint otton, élénkebb zöld, maguk a fák is különböznek európai rokonaiktól. A sziklafalakon világosszürke, kaktusszerű virágok burjánzanak. Fantasztkus, hogy mennyire változatos és sokszínű itt mind a növény-, mind az állatvilág. A fókák persze itt sem maradtak el, ketten feküdtek lent a köveken.

Ami ezután következett, minden várakozásunkat felülmúlta. Amint letekintettünk az egyik kis partszakaszra, elállt a lélegzetünk: egy kis öböl, gyönyörű zöld vízzel, homokos tengerparttal. Egy az egyben olyan, mint amilyet csak egzotikus helyekről készült dokumentumfilmben láttam csak. China beach a neve, nem véletlenül: mert ha felnéztem a hegyekre, tisztára Kínában éreztem magam, már csak a pandák hiányoztak a képből. El is indultunk lefelé, hogy közelebbről is megcsodáljuk ezt a kis mennyországot. Egy hosszú, kissé meredek lépcső vezetett le a parta, kapaszkodnunk kellett de gond nélkül lejutottunk. Lentről nem annyira varázslatos, mint amilyennek fentről látszik, de természetesen kiérdemli a gyöyörű jelzőt. Le is dobtuk a cipőnket, én felhajtott nadrággal a vízbe is bemerészedtem, ami jéghideg volt, de egy idő után megszokta a lábam. Persze miután kijöttem, a lábfejem elvesztett fehér szinét, vörös volt az egész. Hamar megszáradt, de az összes homokot nem sikerült lesöpörnöm, nem volt 1 kellemes élmény felhúzni a zoknit, főleg így járni, szúrta rendesen a lábam. 

Arrébb egy újabb, már nagyobb partszakasz várt ránk: ki volt írva, hogy tilos fogdosni a fókákat, de persze egy darab sem volt belőlük, úgyhogy esélyem sem lett volna. Tegyük hozzá, a békésen alvó bébi fókát megsimogatni egészen más, mint egy nagyot, ami leharaphatja a kezem. Sirályok egy csoportja tanyázott a parton, nem örültek az érkezésünknek, elreültek, sajnos nem sikerült jó képet készíteni, pedig a lehetőség adott volt. Viccesen nézett ki a sok száz kicsi lábnyom a homokban.

A másik oldalon indultunk felfelé, ahol egy olyan szép ház volt, hogy csak na. Hogy valaki itt lakik... Ahogy végignéztünk a távoli parton, ugyancsak több millió dollár értékű házakat láttunk, az egyik teljesen az óceánnál volt, az utolsó sziklára felépítve. Mikor már szinte teljesen felértünk, nem volt ösvény, és csak a házak felé vezetett az út. Fordultunk is vissza, nehogy golyót kapjunk a hátunkba. Eléggé magánterület jellege volt annak a résznek, persze kiírva nem volt, de ezt a koporsóból már hiába magyaráznám.

A parton még a sirályok párzási szokásaiba is betekintést nyerhettünk: arra lettünk figyelmesek, hogy a vízben két sirály egymásnak esik. Na, összevesztek: csak nem akart véget érni a balhé, az egyik sirály a másik farktollába kapazkodott, nem engedte el, hiába próbálkozott a másik, vagyis a nőstény. Aztán a hátára mászott, és így forgolódtak a vízen percekig, majd a nőstény elrepült, a hím pedig a víz tetején úszva pihente ki a fáradalmakat.

Az utolsó látványosság a bird island volt, ami nem véletlenül kapta ezt a nevet, bár most nem sok kormorán és sirály vette birtokba. Ami egyértelművé tett, hogy ez a madarak birodalma, az a hófehér szikla volt, mely színét a temérdek mennyiségű guanónak köszönhette.

Hazafelé még megcsodáltuk a kínai partot, és mindazt, amit addig láttunk, majd beültünk a kocsiba és hazajöttünk.

A holnapi program Gilroy, ahol outlet-ek vannak, felruházkodom. Persze benézek a gitár boltba is. Hangszerre nincs költségvetés, bár igen jó gitárokat lehet kapni kedvező áron, de ez most nem fér bele. Egy multieffekt pedál azért igen, de azt valószínűleg a netről fogom megrendelni, olcsóbb, mint a boltban.

Ami még fontos a mai napból, lefoglaltuk a szállást Los Angeles-be és San Diego-ba. Csütörtökön délután indulunk, éjfél körül érkezünk Los Angeles-be. Másnap csekkolunk is ki, megnézünk pár dolgot, aztán megyünk is tovább San Diego-ba, ahol 2 éjszakát töltünk el. Itteni fő program: bálna show és állatkert, ahol van panda is! :)

A képeket holnap fogom feltölteni, már késő van, 5 perc múlva éjfél.  

Jók legyetek, csók               

         

3 komment


2009.07.22. 07:03 JCash22

Július 21 Képek feltöltve

Szólj hozzá!


2009.07.22. 05:38 JCash22

Július 21

Sziasztok,

tegnap azért nem írtam, mert nem történt semmi érdemleges velem.

Ma már aktívabb voltam:

ugyanúgy angollal kezdődött a napom, de a délutáni órára már nem mentem be, feladatokat kellett megoldanom. Igaz, ezeknek most fogok nekiállni, mert nem sokkal azután, hogy hazajöttem, elmentem egy fókás körútra: elfutottam a kikötőig, onnan pedig lesétáltam a maradék távot. 

Rögtön egy nagyon édes kölyök bulldoggal találkoztam, és visszetekintve ez volt a jele, hogy állatos napnak nézek elébe. Sétáltam egyet megint a Fisherman's warf üzletei és éttermei között: amikor a végére értem, megláttam egy ősz, bajszos fickót, körölbelül az ötvenes évei elején járhatott. Egy kis bódén a papagájait kínálta simogatásra. Volt mindenféle: fehér, sötétkék, babarózsaszín, világoskék sárga hassal, zöld narancssárga csőrrel, sima szürke, és szürke zöld fejjel. Ott adogatta az emberek karjára, pontosabban főleg a gyerekekére. Nem úgy nézett ki, mint aki pénzt kér érte, nem volt kiírva semmi, és azt sem láttam, hogy amikor visszeveszi a papagájt, tartja a markát, hogy "itt az ideje fizetni". Mondjuk biztos nem utasít vissza adományt, ha valaki nagylelkű. Ki tudja, lehet, hogy élvezetből csinálja, vagy unatkozik, esetleg szeret büszkélkedni a madaraival. 

Lefotóztam az egyik hajót is, amivel valószínűleg majd a bálnanéző utamra megyek, nemsokára arra is sort kell kerítenem. 

Nézelődtem a kikötőben, amikor arra lettem figyelmes, ahogy közeledik egy csónak, benne egy pasi és egy nagy barna kutya. Nem rossz az élet itt a kutyáknak, séta alkalmával futkároznak a parton, fürdenek, és még csónakázni is elviszik őket a szerető gazdik. 

Mentem tovább a szokásos fókanézegető hely irányába, keresztül sétáltam a parkon, amit egy bicikliút és egyben gyalogosjárda szel át, a vízhez közel eső részen pedig néha asztalok állnak, ahova le lehet ülni piknikezni. Egyszerű padok is vannak, ahova csak leül az ember és nézi az óceánból kiemelkedő nagyobb sziklát, amin kormoránok és sirályok szoktak tanyázni: most tele volt pelikánokkal. Tegnap, amikor futottam ép hazaelé, láttam, ahoy 2 pelikán vadászik: nagy sebességgél csaptak le, és teljesen elmerültek a vízben, majd újra felbukantak. Azt már nem tudom, fogtak-e valamit, de valószínűleg nem maradt üres a hasuk.  

Lentebb, a kisebb köveken szokás szerint fókák tanyáztak, de olyanok, amikből kevesebbet látni, angolul harbor seal a nevük: feketék, szürkék, vagy fehérek (igaz, fehérből csak egyet láttam), és általában pöttyösek. Elég komótos állatok, ilyenkor takarékra állítják magukat. A vízben is nyugdíjas tempóban úsznak, semmi felesleges lubickolás. 

Folytattam a sétát, befordultam jobbra, és először megnéztem a kis homokos partrészt, ahol a fókamentés is zajlott, vannak-e ott még olyan fókák, aki segítségre szorulnak: szerencsére nem voltak. A szokottnál többet kellett gyalogolom, hogy találkozzak első vízi barátaimmal, igaz, most többen gyülekeztek egy helyen, nem voltak annyira szétszórva. Két nagy hímet sikerült most látnom, és egy kifejlett nőstényt. Szegény bébi fókák elég messze vannak még attól a mérettől, amit el kell érniük, és néhányat elnézve nem biztos, hogy ez sikerül nekik. 

A fészkelő kormoránokhoz érve megint egy fókán akadt meg a szemem, aki ott feküdt a rácsnál, karnyújtásnyira. Most nem simogattam meg, nem akartam zargatni, hadd aludjon. A kormoránok között közelebb volt egy nagy fóka, aki viccesen nézett ki, ahogy a nap felé ágaskodva melegedett. Amikor arrébb ment, hangos ugatással terelte arrébb a kormoránokat, akik persze harcosan felé lóbált csőrükkel jelezték nemtetszésüket, de nem mertek ellenkezni. Hiába, sokkal kisebbek. Az elülső részen már csak 1 fészek volt, úgy látszik lassan kikel minden tojás. 

Hazafelé már egy szomorúbb élményem volt, amire elsőre azt hittem, milyen aranyos dolgot láthatok. Az egyik napózó hatalmas hím fóka mellé felmászott egy apró csöppség: tiszta víz volt, didergett, először azt hittem, csak oda akar bújni a nagy fókához melegedni. Leültem, és figyeltem a jelenetet. Csak nem akart lefeküdni, folyamatosan matatott a hím fóka hasánál. Hát rájöttem, mit is keres: azt hitte, az anyja, és szopni akart. Úgy megsajnáltam, mert a kicsi em értette, mi a baj, folyamatosan próbálkozott. Már kezdtem félteni, hogy a nagy fóka egyszer csak megunja és kárt tesz benne, de nem így történt, bár kisebb ugatással és nyöszörgéssel jelezte, hogy nem tetszik neki ez a piszkálódás, állandóan arrébb mászott, a kicsi meg követte. Nem volt egy vidám lávány. 

Ahogy hazaindultam, az egyik kisebb öbölben szokatlan dologra lettem figyelmes, igaz, talán csak nekem volt az, eddig még ehhez csak az akváriumban volt szerencsém: egy csomó medúza úszkált és sodródott a vízben. Nem semmi látvány volt, még arrébb is találkoztam velük, ott már volt egy kisebb stég, amire leültem és nézegettem a kis ufók lassú mogását a vízben. Igazi vad medúzák. :) Sikerült pár képet csinálni róluk, keveset persze, mert a gépem már lemerült.  

Itthon aludtam egy kicsit, aztán mikor kimentem cigizni, egy újabb fantasztikus, igaz csak pár másodpercig tart élményben volt részem: odarepült elém egy kolibri, ezerrel jártak a szárnyai, és nézegetett körülöttem valamit.

Úgyhogy ez tényeg egy állatos nap volt :)

Csók mindenkinek    

4 komment


2009.07.21. 00:55 JCash22

JÚLIUS 16-17-18-19 KÉPEK JELENTŐS RÉSZE FELTÖLTVE

3 komment


2009.07.20. 08:08 JCash22

Július 16-17-18-19 ---------- Las Vegas ; Grand Canyon

Sziasztok,

Épp hazafelé tartunk, gondoltam elkezdem megírni a történetet, bár nem lesz egyszerű mindent összefoglalni. Ha kinézek az ablakon, épp olajkutak között haladunk, amik fel-le mozognak, tisztára mint a filmekben.

Abszolút nem volt idő az írásra, de a képek alapján be tudom azonosítani a történteket, ha pedig valami kimarad, azt később pótolni fogom.

Akkor kezdem az első nappal, csütörtökkel: reggel fél 8-8 fele már elindultunk, hisz inkább Vegasban szerettünk volna tölteni egy kis időt még az este. Nagyon hosszú az út, csak a menetidő kocsival körülbelül 9 óra, tehát ebbe nem számoltam bele a megállásokat, kisebb pihenőket, tankolásokat. Anyu olyan másfél órát vezetett, a többit én húztam le Vegas-ig. A táj eléggé változékony volt, mikor elhagytunk Monterey-t és a speckó mikroklímát, egyre melegedett az idő. Dimbes-dombos tájakon vezetett az út, de a szárazság miatt minden sárga, kiégett színt öltött. Mennyire szép lehet tavasszal, amikor ahova csak néz az ember, zöld, füves domboldalakat lát, legelésző tehenekkel. Az út Bakersfield-ig elég hosszú, mivel egysávos, és 55 mérföld a sebességhatár. Ami azért rossz, mert azért nagyrészt nyílegyenes az út, alig van rajta forgalom, de nem mehetünk sokkal gyorsabban, mert ha a rendőrök elkapnak, jó nagy bírságot kell vizetni, ezt pedig nem akartuk megkockáztatni. A dombok után végképp semmi nincs, egy nagy puszta az egész táj,kicsit sivatagos, de nem annyira zord, mint később. Néhol gyümölcsfák szegélyezik az utat, valószínűleg narancs, vagy citrom, hisz ezek termesztéséhez tökéletes az idő.

Utunk a sivatagba vezetett: egyszer, miután újra dombok között vezetett az utunk, elkezdtük kiszúrni a kaktuszokat: mindez jelezte nekünk, hogy a sivatag bejáratához érkeztünk. Először csak kisebbeket láttunk, aztán akkorák álltak ki a földből, mint a fák. Tulajdonképpen kaktuszfák voltak. Az ágakat tüskék borították, annyi árnyék volt összesen, amit ezek a növények a földre vetettek. Semmi más nem volt, csak kaktuszok, kisebb bokrok, kövek, homok, és a messzi semmibe vezető országút. Úgy döntöttünk, meg kell állnnk fényképezedni az egyik ilyen nagyobb fánál, úgyhogy amint alkalmam volt rá, le is húzódtam. Amikor kiszálltunk, megcsapott a forróság: fújt a szél, de ez a forró levegő vett körbe minket. Olyan volt, mint egy szauna, szó szerint; nem is bírtuk sokáig, folytattuk az utat, elég lassan csökkentek a mérföldek a Gps kijelzőjén.

Olyan 60-80 mérföldre Vegas-tól már elkezdődtek a különböző műsorokat, klubokat reklámozó plakátok. Egyre sűrősödtek a Las Vegas feliratú táblák, majd feltűnt előttünk a város, a kimagasló fehőkarcolókkal. San Francisco-ba beautózni egészen picivel, de impozánsabb látvány, ám a két város közül egyértelműen Vegas a nyertes, még ha tulajdonéppen 1 hosszú utca a lényeg: a Las Vegas blvd.

Rögtön belecsöppentünk a lényegbe, arany színű hotelek emelkedtek ki a földből, csak bámultunk. Egy-egy pillanatra láttunk szinte minden nagyobb látványosságot, a Caesar’s Palace-t, az Eifel tornyot, New York felhőkarcolóit, a Bellaggio épületét, egy piramist, és még sorolhatnám. Elég hamar megtaláltuk a szállásunkat, ami a célnak pont megfelelt, kultúrált volt, tiszta, és mindössze pár percre a Las Vegas blvd-tól, vagy másnéven a Strip-től. Felpakoltunk mindent, lezuhanyoztunk, pihentünk egy kicsit, majd elindultunk egy kis esti sétára, ami elég hosszúra nyúlt, hisz akkor még rutintalanok voltunk. A kocsit leparkoltuk a Caesar kaszinóban, amibe természetesen be is mentünk. Mint a filmekben: ezernyi félkarú rabló, amiken többnyire öreg nénikék próbálgatják a szerencséjüket, sok ember, nyüzsgés, fény és csillogás. Minden hotel egy kaszinó, minden kaszinó egy hotel.  Amikor kijöüttünk, ránktört az éhség, és mivel elegünk volt már a junk food-ból, elhatároztuk, hogy Velencében eszünk valami finomat. Könnyen eligazodtunk a kis térképen, csak a megfelelő irányt kellett megtalálni. A hőmérsklet nem volt enyhébb a városban, ugyanaz a forróság, csak semmi szél. Útközben megálltunk egy kaszinó bejáratánál, ahol picit beljebb 2 lenge öltözékű táncoslány csábította befelé a vendégeket. Ennél jobb reklám nem is kell; már ekkor sejtettem, hogy jól fogom érezni magam ebben a városban, bár sztriptíz bárba nem jutottam el. Az épületek kivilágítása páratlan, az utca tele volt élettel; végre láttam szép nőket, ez eddig kimaradt, persze némeyikről nem volt nehéz kitalálni, hogy miből is él a bűn városában. Vegas tényleg egy Sin city, kaszinók, kurvák, éjszakai klubok, az egész város a szórakozásra épül, annak minden fajtáját felkínálja. Itt szerintem mindent megkaphatsz, ha van pénzed és ismered a dörgést. Amerika nagyon ellentmondásos hely, hisz „mély” vallásosságuk ellenére létrehoznak egy ilyen helyet, ahol olyan kocsi járja az utcát, aminek a platoján egy nagy plakát, rajta „Hot babes direct to you” felirat; mexikói figurák osztogatnak kártya méretű lapokat, amin a különböző prostik képe és számuk található: az osztogatókon pedig olyan póló, hogy „Hot babes direct to you in 20 minutes”. Hát, ha az embernek sok pénze van, Vegasban arany élet várja, főleg  azokkal a nagyszabású showműsorokkal, amiket folyamatosan reklámoztak, pl. Lion King musical, és ezernyi féle fajta, amiket nagy élmény lehet megnézni, nekünk ezek kimaradtak az időhiány miatt.  

Elértük Velencét, ami mesés, roppant kifinomult másolata az eredetinek: természetesen a gondolák sem maradtak ki, ahogy a Sóhajok hídja sem. Ekkor még nem is sejtettük, hogy bent az épületben mi vár ránk. Kaszinó persze, de felmentünk a második emeletre: az amerikaiak megvalósították a légkondícionált utcát. Az épület belül tehát olyan volt, mintha Velence utcáin sétálnánk, mindenhol velencei jellegű boltok, butikok, éttermek voltak. A plafonra felfestették a kék eget, felhőkkel. Sétáltunk 1 darabig, és kiválasztottuk a megfelelő éttermet. Mit gondoltok, milyen nyelven szóltak hozzánk? Hát persze hogy olaszul: olasz pincér, olasz légkör, olasz hangulat. Nagyon finom bolognese tésztát ettem, Anyu 1 pizzát, mellé pedig egy-egy sört ittunk meg, amit bőven kiizzadtunk, mire a kocsihoz értünk.  

Mikor kijöttünk, elindultunk a Stratosphere (aminek a legtetejéről egész Vegas-t belátni) irányába, de nem értünk el odáig, így is jó sokat gyalogoltunk, Anyu nem is bírta valami jól, mondjuk ő már fél éve a hűvös kis Monterey beli klímához volt szokva. Azért sikerült hazajutnunk, én izgatottan vártam a holnapot, Anyu már kevésbé.

Csak azt sajnáltam, hogy egyetlen napunk lesz erre a csodálatos városra, ahol szinte a kezdetektől otthon éreztem magam. Lehet előző életemben Vegasban éltem J

Szóval elaludtunk, és 8-kor csörgött az ébresztő, jelezvén, hogy ideje összeszednünk magunkat, mert annyi minden vár még ránk.

Július 17 – Las Vegas

Első utunk 1 outlet-be vezetett, le akartuk tudni a bevásárlást. Nem abba a 400.000 négyzetméteresbe mentünk, ami először megfogta a fantáziánkat, mert az kb 50 mérföldre volt Vegastól, arra semmiképp nem lett volna idő. Szerencsére tudtam jó dolgokat venni, bár sok volt a gagyi üzlet, de kifogtam Calvin Klein leárazást, és egy jó papucsot is tudtam venni, féláron. Mikor fizettem, megkérdezték, hogy akarok-e pénzt adni amerikai gyerekek megsegítésére. Elég szemét dolog ezt így csinálni: persze értem a lényeget. Kellemetlenül érzed magad, ezért fizetsz. Én nem fizettem, nem hinném, hogy az én dolgom lenne az amerikaiak segítése. Persze így élőben látni ezt az országot egészen más, mint ami átjön a filmekből. Itt is van nyomor bőven, sőt. Az amerikai álom csak bizonyos területekre korlátozódik. Elég csa Vegas-ra, és a sivatagi bádogházakra gondolni. Az egészségügyről ne is beszéljünk. Anyu mesélte, hogy amikor volt bevásárolni, látott egy kisebb balesetet a parkolóban. Idős néni (80 körül) tolatott ki a parkolóból, és elütött egy öreg bácsit. Kijöttek a mentők, ellátták a bácsit, de nem akart kórházba menni, pedig tiszta vér volt a karja, és ki tudja, mi baja lehetett még, főleg öregen egy ilyen baleset elég veszélyes. Állítólag 5000 dollárba kerül, hogy kijön a mentő. Persze biztos nem kell az egészet kifizetni, de ha már csak egy részét ki kell pengetni, már az is durva.           

Szóal miután megvolt a vásárlás, a déli meleg miatt elindultunk megkeresni a Star Trek múzeumot. Persze nem találtuk meg, a megadott címen nem volt, csak a Hilton szálló, semmi reklám, vagy plakát, úgyhogy ez sajnos kimaradt nekem. Mivel közel volt a Stratosphere, gondoltuk, felmegyünk. A parkolás sosem volt gond a városban töltött idő alatt, minden nagyobb komplexumhoz tartozik egy hatalmas parkolóház, ahol mindig van hely, ha nem az első, akkor a hetedik emeleten biztosan.

Bementünk, természetesen a kaszinó volt az első elérhető hely: kipróbáltam a félkarú rablót, persze nem nyertem semmit, csak annyit, hogy még párszor megnyomhattam a gombot. Akkor már miért ne próbáljuk ki a rulettet? Találtunk egy asztalt, ahol 5 dollár volt a minimum tét, hát beszálltam 15 dollárral. Ekkor még szerencsés voltam, mert többször nyertem, mint veszítettem: eltaláltam egyszer a számot is, ami kijött, úgyhogy kiszálltam: 51 dollárt kaptam kézhez, vagyis megnyertem azt a 30 dollárt, ami a Stratosphere belépőre pont elég volt kettőnknek. Teljesen fel voltam dobva, nyilván ezért volt bátorságom ahhoz, hogy megvegyem a jegyet az X scream nevezetű őrületre is. Erről azt kell tudni, hogy a Stratosphere tetejéről nézhettem meg a várost, csak nem az üveg mögül: be ellett ülni egy ilyen kocsiszerű valamibe, mint a hullmvasúton. Ez felemelkedett, majd nagy sebességgel kilógatott minket az épület széléről, mintha kizuhannánk a hatalmas mélységbe. Elég félelmetes volt elsőre, főleg nekem, mert sohasem ültem hullámvasúton sem. De mivel nem tartott tovább 8 percnél kb, nem is volt olyan vészes. Azért persze megérte rá felülni, büszke voltam magamra, nem lehetett kihagyni, nagy élmény volt.

Ez a Stratosphere komoly egy hely, körbe lehet sétálni, így páratlan kilátás nyílik Vegas-ra: a képek magukért beszélnek (este még szebb lehet).    

A legszebb épület szerintem a Palazzo, ez a velencei rész óriási szállodája: ezt az épületet emelném ki az összes közül.

Velence után Párizsba metünk, a recept ugyanaz: az épületen belül lemodellezték Párizs utcáit. Én nem voltam a francia fővárosban, de gyanítom, hogy a hasonóság itt is szembeötlő. Nagyobb belülről, mint a velencei rész, több az üzlet és az étterem. Sétálunk a kaszinóban, egyszer csak meglátjuk az Eifel torony lábát, az épületen belül: mivel a kaszinókban nincs elég fény, sajnos sok kép nem sikerült jól, ettől függetlenül feltöltök homályosabbat is, például erről is, amit az előbb írtam. Zseniálisan kitalálták, Las Vegas maga a modern építészet csúcsa. Még a párizsi részen lévő szökőkutat is úgy építették meg, hogy antik benyomást keltsen; mindenre figyenek, nem hagynak ki semmit.

Miután ezerszer lefotóztunk mindent, arra lettünk figyelmesek, hogy a Bellaggio előtt hangos zene szól, valamint láttuk, ahogy beindult a szökőkút. Már nem értünk át, hogy rendesen végig tudjuk nézni, de gondoltuk, biztos hamarosan jön a következő vízi előadás. Így is lett, összesen fél órát kellett csak várnunk. Nem véletlenül nevezem előadásnak, hisz az egész annyira jól van megkomponálva, hogy az valami lenyűgöző; a vízsugarak tánconak a zenére ebben a festői környezetben. Sikerült levideózni, sajnos ezt sem láttuk este, nem volt rá energiánk. Pedig Vegas este sokkal impozánsabb, mint nappal.

Mikor utunkat New York felé vettük, belefutottunk két tüntető srácba, az egyik hangosbeszélőn keresztül próbálta megtéríteni Vegas bűnös látogatóit és lakóit, a másik pedig egy táblát tartott, melyen a következő felirat állt: „Get ready, Jesus s coming soon” ; „Turn to Jesus” ; „Turn from sin”. Na mondom, tök jó, valahol vártam is, mikor botlunk bele ilyen térítésbe. Mondjuk az tény s való, hogy Las Vegas komoly függőséget alakíthat ki, és ki tudja, hány ember életét tette már tönkre; ebből viszont a város profitál és egyre csak gazdagabb lesz, aminek köszönhetően a felhőkarcolók egyre csak magasabbak lesznek. New York felé pont egy épülőben lévő felhőkarcoló mellett haladtunk el, érdekesen nézett ki, hamarosan elkészül. Útközben betértünk Monte Carlo-ba, ha már arra jártunk. Persze a kasziók valahol mind ugyanúgy néznek ki, de nem hagyhattuk ki. Már kezdett sötétedni mire New York-ba értünk, ettől függetlenül sikerült jó képeket csinálni a Szabadság-szoborról, NY épületeiről és a hosszan kígyózó hullámvasútról. Olyan sebességgel haladtak rajta a kocsik, hogy én tuti infarktust kaptam volna, ennyire már nem vagyok bátor, persze idő sem volt rá, hogy felüljek, kezdtünk kimerülni.

Az éjszakai kivilágítás annyira szép, hogy nem is tudom szavakba önteni. Vegas fényei 100 mérföldről is látszanak az égen, de erről majd később.  

Az esti program a következő volt: a délutáni sikeren felbuzdulva elindultunk kaszinózni, persze Velencébe, reméltük szerencsét hoz. 15 dolláros minimum volt, már el is keseredtünk, hogy rögtön elvesztünk mindent, ha ennyit mindig fel kell tenni (20 dollárral szálltunk be). De ekkor megint szerencsém volt, és pont kijött az egyik szám, amire rátettem a zsetont; azonnal szálltunk is ki, így 71 dollárt tudtam felvenni a kasszánál. Átmentünk inkább a Stratosphere-be, az 5 dolláros ruletthez, többek között azért, mert ott már nyertünk, Velencében meg pillanatok alatt elvesztettük volna mindent.

Körbejártuk a kaszinót, kiválasztottuk az asztalt, 30 dollárral szálltam be, és akkora mázlim volt, hogy az elképesztő, egymás után 2x nyertem a fekete tizenegyessel, elég sok zseton volt már előttem szinte a játék kezdetén. Csalóka persze, mert 1 zseton az 1 dollár, de olyan 80-90 dollár lehetett. Nem számoltam le, és lehet, hogy itt rontottam el, annyira szerettem volna még játszani. Hasznos lecke volt, mert saját tapasztalattal értettem meg, hogy milyen komoly probléma a szerencsejáték függőség, és hogy mennyire egyszerű eljutni egészen addig a pontig, amikor már az egész fizetésed felteszed, és az sem érdekel, hogy a családod éhen hal-e, vagy sem. Lehet, hogy erre könnyebb rászokni, mint a drogra.  Mázlim volt, vérszemet kaptam, nem akartam kiszállni, még többet szerettem volna nyerni. A szerencse elpártolt tőlem, folyamatosan apadt a zsetonok száma, mondjuk persze háromszor jött ki a nulla, ami elég nagy érvágást jelentett. Akkor sem szálltam ki, mikor már csak egyszer-egyszer nyertem, mondjuk a feketével, hisz a „visszanyerem” fázis következett. Tegyük hozzá, hogy a piros rengetegszer megszivatott. Egyre csak fogytak a zsetonok, míg végül elvesztettem mindent. Ekkor jött a „bárcsak kiszálltam volna” rész. Igazából amíg csak ketten ültünk az asztalnál, akkor volt szerencsém, amint mások is odaültek, elszívták tőlem. Anyunak nem volt abszolút szerencséje, ő 40 dollárt bukott, pedig ő is kiszállhatott volna, amikor visszanyerte a pénzét. Még bepróbálkoztam 20 dollárral egy másik asztalnál, de akkor már letört voltam, nem hittem benne, el is ment. Így is pénzemnél maradtam, mindennel együtt jó élmény volt. Ráadásul örülhetek is, hogy nem jött be minden, hisz lehet, hogy a nagy szerencsémen felbuzdulva otthon is bemerészkedtem volna 1 kaszinóba. Még jó, hogy Pesten annyira köti az ember a maffiához, hogy ez már eleve elveszi a kedvet. Persze itt is maffia az egész, de nem olyan látványosan, és sokkal csábítóbb, mert rengeteg ember játszik, mindegyik kaszinó hívogat befelé, hogy ott költsd el a pénzed. Ráadásul azt is megértettem, hogy miből van itt ennyi pénz, ekkora gazdagság: hát az olyan túristákból, mint mi. Kis pénzzel játszunk, ha nyerünk, az nem jelentős összeg, az összességében úgyis sokkal több, amit elveszítünk. És ha mindezt beszorozzuk a nap mint nap érkező túristák számával… Amit mondjuk nem értek, hogy miért játszik annyi ember ezekkel a félkarú rablókkal. Persze, nagyobb összeget tudsz nyerni, egyszer kell bejönnie, de akkor is… Ráadásul ha valamit, hát a gépeket meg lehet buherálni.

Szóval keserű szájízzel feküdtem le; ami pedig durva, hogy úgy elment az idő, hogy észre se vettük, fél kettőkor indultunk a szállodába (legalább 2-3 órát játszottunk). Nem volt dugó, hamar hazaértünk, csak már 7-kor kelni kellett, márt 5 órás út várt ránk a Grand Canyon-ba.

Július 18 – Grand Canyon

Az ébredés is keserű volt, mind a tegnapi események, mind pedig az alvással töltött órák kevés száma miatt. 5 óra pihenés után 5 óra vezetés nem egy csábító program. Persze sikerüt felkelni, még Vegas-ban megálltunk, ittam red bull-t, úgyhogy felébredtem és egészen a Grand Canyon-ig vezettem. Az utazás kezdeti szakaszán a Hoover dam nyújtott jó élményeket. Mielőtt áthajtottunk volna a gáton, volt egy pont, ahol 1 rendőr benézett az ablakon: tehát pofára megy az ellenőrzés. Hatalmas ez a gát, ráadásul láttunk egy épülő hidat is; hogy azt hogy a francba húzták fel oda… Annyira jól néz ki, ahogy a távoli szilák alsó része fehér, biztos odáig szokott állnia víz. Nem volt sok időnk, már így is késésben voltunk a reggeli megállás miatt. Ismét a sivatag következett… Azt hittem, hogy itt nem élnek emberek, és mégis. Egymástól messze, de azért bőven akadtak bádogházak, lakókocsi parkok. Félelmetes látvány volt, főleg mert ilyen helyen lakhat a láncfűrészes gyilkos. Arról nem is beszélve, hány hullát áshattak már el itt a földbe…

A következő érdekesebb megálló a Grand Canyon közelében volt: egy kis motel, ami előtt már indiánok árulták portékáikat.

Ezek után már nem álltunk meg egészen a kanyonnál található bejáratig, ahol prospektust és térképet kaptunk: aznap ingyenes volt a belépés, egyébként összesen 50 dollárt kellett volna fizetni a behajtásért és a belépőkért. Már az előző megállónál viharos volt az idő, de akor még csak közeledett az eső. Mikor megérkeztünk, már elkezdett esni. Ki voltunk bukva, hogy jól megszívjuk, ha szakadni fog az eső, de szerencsére ez nem következett be. Mikor kiszálltunk az autóból, csak csepegett, úgyhogy el is indultunk megkeresni a kanyont. Nem is kellett sokat gyalogolni, amikor is elénk tárult a sziklákkal, fákkal tarkított hatalmas mélység. Lélegzetelállító látvány, a kamera nem is tudja rendesen befogni, hú, hihetetlen. Még egy folyó is látszott.  Ez a South rim, és állítólag a North rim sokkal szebb, ott van a skywalk is; el se tudom képzelni, az milyen lehet…

Anyu ki volt bukva, rájött a mélységiszony.

A tökéletes látványhoz hozzájárultak a mókusok, akik előbújtak azon a részen, ahol a sok túrista evett. Ki volt téve a tábla, hogy ne etesse senki a mókusokat, persze ez nem érdekelt pár embert. Jó kövérek voltak, úgyhogy nem véletlenül szoktak oda. Az is ki volt írva, hogy ne nyúljunk a mókushoz, ez pedig engem nem érdekelt. J Az egyik hátát sikerült megsimogatnom.  

Anyu fent megvárt, én elindultam lefelé. Nem volt korlát, szóval részegen nem tanácsos arra sétálni, könnyen a mélységbe zuhanhat az ember. Le lehetett menni egészen a kanyon aljáig, na ezt én azért nem vállaltam be, csak egy darabig sétáltam lefelé. Még az elején voltak kitéve képek arról, hogy be lehet nevezni olyan túrára, amin kisebb lovakkal levisznek az aljáig. Buli lehet, az biztos.

Viszamentem Anyuhoz és megkerestük a buszt, ami a kilátókhoz visz. Mivel vissza is kellett érni Vegas-ba, egyetlen egynél tudtunk leszállni, pedig biztos, hogy mindegyik elképesztő lehet. Konferálták a megállókat (bő fél órát buszoztunk), volt olyan, amit azért emeltek ki, mert onnan gyönyörű a naplemente… Ahol mi leszálltunk, az az utolsó előtti megálló, ahonnan még rálátni a Colorado folyóra. Az a csend, ami ott van.. Síri csend, fenséges látvánnyal, több nem is kell. Itt is kiszúrtam egy mókust, de nem sikerült lefotózni, pont elszaladt. Még korábban pedig láttam keselyűt repülni a kanyon felett.

A képek egyébként többet mondanak helyettem.

Ezek után visszamentünk a kocsihoz, és elindultunk haza.

Vihar, eső, villámok, erről szólt az utunk. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy Arizónában vannak-e tornádók. J

Ahogy haladtunk, furcsa fényeket láttunk az égen. Mi lehet ez? Mitől fénylenek a felhők? Talán a hold? Az nem lehet, mert a fény lefelé sugárzott. Akkor Ufó? Mert egy adott sávban jött lefelé a fény, és kétszer feltűnt benne repülő alakzat, az egyik igen furcsán mozgott. Már örültünk, hogy ufót látunk. Aztán ahogy elértünk a Hoover gáthoz, azt hittük, az épülő hídnál vannak ilyen erős reflektorok.

De később feltűnt előttünk a kivilágított Vegas, és láttuk, hogy onnan emelkedik a fény az égbe, és nem fordítva. Amikor először felfigyeltünk a jelenségre, biztos, hogy kb 100 mérföldre voltunk a várostól.

Hazartünk. Alvás, 7-kor kelés, mert időben haza akartunk érni, valamint mert még hátravolt a piramis meglátogatása.

Ez megtörtént, jól nézett ki, természetesen ez is egy kaszinó-hotel. Előtte egy szfinx nézeget a Las Vegas blvd-ra.

Most 11 van, rendesen elfáradtam az írásban, bár inkább az utazásban.

Legyetek jók, elkezdem a képek feltöltését.

Csók  

 

7 komment


2009.07.16. 07:11 JCash22

Július 15

Sziasztok,

ma tényleg nem tudok semmiről beszámolni, angoloztam reggel 9-től délután 3-ig, persze volt 1 óra szünet azért, amikor ebédelhettem. 

Itthon pihentem, odapakoltunk Vegas-ra; elmentem futni, egész szép távot tudtam egyhuzamban lefutni, és ugyanezt vissza is, büszke voltam magamra :)

Itteni idő szerint reggel fél 7-kor kelünk, összeszedjük magunkat, aztán irány a Nevada sivatag.

Szóval a legközelebbi hosszú bejegyzés itteni idő szerint vasárnap este lesz, sajnos nem tudom megsaccolni, hánykor.

Egy-két mondatot fogok tudni írni a touch-ról, ha minden igaz, lesz wifi a hotelben.  

Addig jók legyetek, és várjátok izgatottan a vasárnapot! :) Pontosabban, ami nekem még vasárnap, az nektek már hétfő :)

Csók mindenkinek

 

 

 

3 komment


2009.07.15. 02:04 JCash22

Július 14 - Az első angol óra

Sziasztok

ma elég nehezen keltem fel reggel, olyan fél 2-ig nem tudtam elaludni, és 8-kor már ébrednem kellett, hisz várt rám az első angol óra. Kicsit korábban mentünk be Anyuval, elintéztük a belépőmet, hogy egyedül is be tudjak menni a suli területére, ne kelljen valakinek mindig bevinnie, mint vendéget.

Kicsit izgatott voltam, bár nem olyan rossz az angolom, mint gondoltam, sokat megértek, és néha ha kicsit bénán is, de ki tudom fejezni magam. Várnom kellett, mert mikor odaértem, má írták a tesztet. Addig segítettem az egyik katonafeleségnek megoldani egy feladatot :) Mindenféle náció jelen van itt, japán, mexikói, columbiai, grúziai, és még sorolhatnám.

Szóval meg kellett írnom egy tesztet, ez két részből állt: az első alatt a magnót kellett hallgatni; beszélgetéseket, különböző kifejezéseket hallgattam, egy tesztlapon pedig be kellett karikázni, hogy melyika helyes, 4 opció volt. Ez olyan felemásra sikeredett, volt, hogy csak tippeltem, mert semmit nem értettem. A második rész ugyanúgy teszt, itt mondatokat kellett olvasni, kiválasztani, hogy melyik a helyes, miről szól az adott minipárbeszéd, ilyesmi. Összesen 100 kérdés volt, 68 lett helyes, ami azért nem rossz arány ahhoz képest, hogy régen angoloztam már. Mivel ilyen rövid ideig maradok, a tanár egyel erősebb csoportba rakott be, mondván, hogy így jobban fogok fejlődni, de ha nem jó nekem, csak szóljak.

Együtt oldjuk meg a feladatokat a többi hallgatóval, szóval nem frontális oktatásról van szó, ez sokkal jobb így. Ha kérdés van, lehet hívi a tanárt, aki a teremben köröz.

A délutáni órán már kevesebben voltunk, ott is a jobb csoporthoz ültem, most végig velünk volt a tanár, a prepozíciókat vettük át, vagyis pontosabban elkezdtük. Jól ment, de természetesen itthon is kell tanulni hozzá, mondjuk időm az van rá.

Nézegettem a képeket, és rájöttem, hogy nem árt, ha kicsit formába hozom magam, úgyhogy amint Anyu hazaér, megyek is futni egy jót a parton. Erre megpróbálok mindig időt szakítani, rám fér.

Az idő végre igazi kaliforniai, tűz a nap, nagyon meleg van, hurrá! Tökéletes az idő egy kis zsírégetéshez :) Felveszem az itteni stílust, állandóan futnak az emberek a parton.

Egy érdekesség: tegnap nézem a tévét, egyszer csak bejön egy szürke kép, rajta valami szöveg, és rendörségi rádió szól: valami gyerekrablásról szólt a bejelentés, latino male-t keresnek, bediktálták a kocsi rendszámát is. Ezt otthon is be lehetne vezetni. 

Na, megvolt az első futásom. Meggyőződtem róla, hogy továbbra is utálok futni, de ez van, nem kényeskedem. Nem olyan könnyű ám a parton való futás: a homok nehezíti a műveletet, a hullámok pedig kisebb dűnéket alakítanak ki: szóval tulajdonképpen fel-le, fel-le, fel-le. Azért komótosan, de teljesítettem, magamhoz képest, igaz több részletben, a végére még egy kis sprint is belefért.

Amikor megálltam megcsodálni az óceánt (épp dagály volt), mindig letaglózott az a bámulatos erő, ami ebben a hatalmas víztömegben rejlik. Egykoron ez az óceán uralta az egész bolygót, és úgy viselkedik, mintha dühös lenne azért, mert elvesztette egyeduralmát és mindenáron vissza akarná szerezni ősi birodalma renitens területeit. Végignézte, ahogy mi emberek civilizálódtunk, egészen addig a pontig, amikor már nem tisztelünk semmit, és őt magát is elkezdtük tönkretenni. Mikor odaállok közel, és a langyos víz körülöleli a lábfejem, majd elkezdi kiszívni alóla a homokot, az az érzésem támad, mintha megízlelne, és ettől még mérgesebbé változna, hatalmas hullámokat küldve értem, hogy elragadjanak. Mindig nagyobb és nagyobb, nyújtózkodik, ameddig csak bír, de nem képes elérni célját.

Teljesen más, mint a tenger: fenségesebb.                        

Lehet angolozom kicsit, mielőtt lefekszem, kiírogatok szavakat, ilyesmi.

Csütörtöktől vasárnapig nem lesz bejegyzés. Viszont visszük magunkkal a laptopot, úgyhogy a bejegyzéseket elkészítem, hogy mikor hazaérünk, csak be kelljen illesztenem őket. A képek majd valószínűleg hétfőn lesznek feltöltve.

Csók mindenkinek :) 

2 komment


2009.07.14. 08:04 JCash22

Július 13 - 17th Mile Drive, mesevilág, szarvasok, gazdagság

Üdv mindenkinek,

innen a napfényes Kaliforniából, ami ma tényleg igen meleg volt Montereyben (Anyu mondta, hogy utoljára januárban volt ilyen banánérlelő meleg, 2 hétig, vicces:) ). Ennek örömére délután, mikor hazaértünk a kis utazásunkról, csobbantam egyet a óceánban. Jéghideg a víz, viszont mikor már nagyjából térdig bementem, nem volt esélyem a menekülésre a hullámzás miatt. Úgyhogy viszonylag hamar beterítettek a Csendes óceán fagyos hullámai, mikor a hasamat is elérték, beugrottam az egyik felém közeledő óriásba. Voltak kisebbek, melyeket meg se éreztem, közepesek, melyek már elkezdtek kitolni a part felé, nagyok, melyek hátrébb löktek 1-2 métert mintegy jelezvén, ki is az erősebb,  és akkorák, amik amint felkaptak, onnantól teljesen tehetetlennek éreztem magam; repültem, pár másodpercig nem uraltam a testem, az óceán szemszögéből nézve nem különböztem azoktól a tárgyaktól, növényektől, fadaraboktól, amiket kivet magából a partra. A végére már egészen megszoktam a vizet, de nem maradtam olyan sokáig, nem akartam megfázni. Azért első dolgom egy meleg zuhany és forró tea volt; el is fáradtam rendesen, kierítő dolog küzdeni a hullámokkal. 

Délután elaludtam, Anyu pedg nem ébresztett fel, úgyhogy 3 és fél óra alvás után ébredtem, szóval nem lesz könnyű esete álomba szenderülni; ami nem is lenne akkora gond, ha nem kellene felkelni reggel, bemegyek az első angol órámra. Hétfőtől csütörtökig fogok járni, 9-től 12-g lesznek az órák, ami elég jó; de tulajdonképpen negyed kettőkor fogok végezni, mert lehetőség van maradni és beszélgetni, ez pedig a legjobb az egészben, hogy gyakorolhatom az élő beszédet. 

Mielőtt rátérek az utazásra, 1 frss hír: úgy néz ki, 1 napunk lesz megcsodálni Vegas szépségeit, mert szombaton elmegyünk a Grand Canyon-hoz. 5 és fél óra kocsiút Vegas-tól, külön biztos, hogy nem fogunk tudni eljönni, ezért """""""feláldozunk""""""""" 1 napot, amit Vegas-ban töltöttünk volna. El se hiszem, hogy látni fogom.  Kemény lesz azért így az út, 8-9 óra innen a kaszinók világa, pénteken tehát 1 napba kell besűríteni azt, amit csak lehet. Az egyik legnagyobb buli, hogy van Star Trek múzeum!! :) Rákerestem, és 2008-ban bezárták, de ha minden igaz, idén májusban újra megnyitotta kapuit, remélem a legjobbakat.

Miután mindenki "megátkozott":), rátérek a mai útra, ami az eddigi legszebb volt, ráadásul itt, Monterey-ben. A 17th Mile Drive-hoz indultunk, ahol a helyi gazdagok élnek. Végigentünk rajta kocsival, felfelé vezetett az út, hatalmas fák között autóztunk és csak lestük a házakat, az erdőt, fantasztikus volt.  Sok kép sajnos nem lett túl jó, de azok közül is töltök fel, mert azért bemutatják a környéket. Voltak házak bent az erdőben, de olyanok is, ahonnan fentről rálátni az egész öbölre. Kemény belegondolni, hogy van aki minden reggel ilyen házban ébred, a kávéját pedig az óceánt csodálva issza meg, majd elindul dogozni, vagy golfozni. :)     

Haladtunk lefelé, hamar a parthoz értünk. Kerestünk helyet, ahol megállhatunk sétálni, és erre erős késztetést éreztünk, amikor az ablakból megláttuk, amint szarvasok legelésznek békésen az egyik ház kertjében. Nem házi kedvencek voltak, egy jelenleg lakatlan, kiadásra váró háznál majszoltak, lejöttek ide az erdőből. Óceánpart, és szarvasok, ez ám az élet! Hárman voltak; amikor odamentünk fotózni, persze felkapták a fejüket, de nem ijedtek meg, valószínűleg nem először jártak arra és vették tudomásul, hogy mindenki megörökíti őket.

A part... ilyen szépet nehéz leírni, még jó, hogy van fényképezőgép. Az óceánból kiálló sziklák, melyek több ezer év alatt öltötték fel mai alakjukat, teljesen elvarázsoltak. Úgy éreztem magam, mintha egy mesében lennék, nem tudtam betelni a látvánnyal. Szívem szerint az összeset megmásztam volna, de ez nehezen lett volna kivitelezhető (azért párat sikerült). Állok a parton, süvít a szél, hallom a hullámok robaját, melyek megtörnek a sziklákon, látom, ahogy az egyik nagyobb sziklán, ami a legközelebb áll az óceán széléhez és ki tudja, hány éve küzd már a hullámok megállás nélküli támadása ellen, kormoránok állnak, és valószínűleg fiókáikat őrzik (ezt elfelejtettem elmesélni: a fókasimogatás naján láttam, amint 2 kormorán összeveszett. Ez még nem lenne érdekes, de ahogy csinálták... pár másodpercig kardoztak a csőrükkel, majd mind a ketten elkezdték az eget kémlelni, nem jön-e valami veszélyes ragadozó, ami mindkettejükkel elbánna. Vicces volt:) ). 

Ahol csak tudtam, másztam felfelé, hogy minél magasabbra juthassak. Egy kő se mozdult meg alattam, mindegyik stabilan állt a helyén, így nem voltam veszélynek kitéve. A víz kristálytiszta, amit csak a kis öblökben látni igazán. Mesés egy hely, hálás vagyok, hogy láthattam.

Igazság szerint többet erről nem is tudok írni, a képek magukért beszélnek. 

Hazaindultuk, és olyan házakat láttunk... voltak paloták, lepukkantabb házak is, de olyan kilátással, ami páratlan a maga nemében. Elgondokodtam rajta, vajon hány év után válik természetessé, akár unalmassá, hogy ilyen helyen lakhat az ember? Értékeli-e az, aki oda születik és nő fel, hosszú évek után is? Ha nyerek Vegasban majd választ adk erre 10 év múlva ;D

Na ennyit tudtam most összehozni, kezdem a képfeltöltést.

Jók legyetek, csók :)   

6 komment


2009.07.13. 05:27 JCash22

JÚLIUS 12 KÉPEK FELTÖLTVE!

2 komment


2009.07.12. 23:13 JCash22

Július 12 - Carmel by the sea

Sziasztok,

ma délelőtt elmentünk bevásárolni. Végre 1 bolt, ahol találtam ecetes chips-et! :) Fel is tankoltam belőle. :) Már korábban nézegettem, ha betértünk 1 boltba, de sehol nem volt, mostanáig. Jó sok kaját vettünk, köztük hamburger alapanyagot, ez lesz a vacsi. Remélem finom lesz. :) Ja, és megkóstolom a kaliforniai szotyit, mert azt is találtam! Királyság. :)

Hazafelé én vezettem az autót, tök jó, könnyen meg lehet szokni az autómata váltót, persze még azért nyúlkáltam lefelé :) Kényelmes, csak ha megállunk, állandóan a féken kell tartanom a lábam, különben elindul az autó. Mondtam is Anyunak, hogy Vegas felé többet lesz utas, mint sofőr. :) Lefoglaltuk tegnap a szállást, 65 dollár/éjszaka, úgyhogy olcsón megússzuk. A hotel bent van a városban, 7 km-re leszünk a városközponttól, ami nem egy nagy távolság. Volt drágább hotel, az pl 15 km-re volt. Úgyhogy abszolút jól jártunk, és reményeim szerint nem lesz gettó. Mondjuk aludni majdnem mind1, hisz egész nap a várost fogjuk járni, lesz bőven látnivaló. Nézegetem a prospektust, van pár outlet, biztos tudok majd jó cuccokat találni, hátha sikerül kifognom egy hasonló kabátot, mint amilyen nem volt a méretemben. Ami a legdurvábban hangzik: Fashion outlets of Las Vegas, 400.000 négyzetméteren. Elképesztő.

Tényleg, ebben a témában még nem is írtam, ha jól emlékszem. Elképesztő az árúbőség, amikor Anyu mesélte, nehezen tudtam elképzelni, egész más szembesülni ezzel. Bemegyek a hatalmas üzletbe, ameddig a szem ellát, ruhák, azt sem tudtam, hová nyúljak. Főleg pasiként durva a kínálat, hisz otthon megszoktuk, hogy alig van valami... Valahol zavaró is, mert oké, hogy rengeteg minden van, de ha elindulsz fepróbálni valamit, a próbafülkéhez tartva 1000 másik jó dolgot találsz. Csak ámultam és bámultam, letaglózó élmény. Aki már megközelíti a vásárlás mánia határát, tuti, hogy Amerikában szeretne élni, ha egyszer megtapasztalja az itteni kínálatot. Itt tényleg verseny van, egymás mellett állnak a hatalmas bevásárlóközpontok. Hátha nyerünk valamit Vegasban, akkor aztán lesz mit költeni! :)   

Töltök fel pár képet, amit estefelé csináltam még tegnap, szombaton; az egyiken úgy néz ki, mintha épp robbanna az atombomba :) Csemegeként egy kis kaliforniai naplemente.   

A mai úticél pedig Carmel by the sea. Közel van, 4,5 mérföld, 7 perc a menetidő. :)

Hú, szóval alig mentünk arrébb pár mérföldet, már teljesen más a part. Ez szebb, jobban megfogott; a fehér homok, az óceán a hatalmas hullámokkal, melyeken szörfösök lovagolnak. Ami a legjobb, hogy tele van kutyákkal, a gazdik dobálják be az óceánba a labdákat, a kutyusok meg tepernek utánuk, úsznak egy jót, látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik, Juninak is tetszene, az biztos. :) Nagy hullámok voltak, az egyik kutyán mentőmellény is volt, mondjuk neki rendesen be kellett mennie az óceánba a lasztiért, de mindig sikeresen visszahozta, hiába terítette be teljesen a víz. Simogattam is a kutyusokat, ahogy alkalmam volt rá: mopszik,törpe snaucerek, kis patkány kutyák, basset hound, és mindenféle egyéb, amit nem ismertem fel :) 

Bele is dugtam a lábam az óceánba, hideg volt, de annyira nem tűnt vészesnek, úgyhogy hamarosan elérkezik a pillanat, amikor bemerészkedek egy kis hullámokba való ugrálás erejéig.  :)

Hazafelé még megálltunk 1 cukrászdánál, nem rossz a süti, amit választottam, de túlságosan édes az én ízlésemnek. Volt ott egy kis templom is, aminek gyönyörű a kertje, maga a város tipikusan óceánparti jellegű, hangulatos, barátságos, szerethető.

Hmmm, azt hiszem megpróbálkozom a hamburgerem elkészítésével. :) 

Legyetek jók, csók :)     

U.i: Sikerült nagyjából egységesen lebarnítani az arcomat, juhééé! :)

 

 

3 komment


2009.07.12. 03:58 JCash22

Július 11 - Pihenés

Sziasztok,

ma nem tudok különösebb izgalmakról beszámolni, bár rám fért a pihenés, intenzív volt az elmúlt pár nap. 

Feltöltöttem a képeket, videókat, behoztam a lemaradást. Elég fárasztó meló ám :) De azért élvezem írni ezt a blogot.

Gondoltam lemegyek a medencéhez napozni egy kicsit. Hogy miért? Mert amikor leégtem, a napszemüveg végig rajtam volt, így tulajdonképpen van 1 fehér sáv az arcomon, ami elég hülyén néz ki. Sajnos nem sikerült beérnem barnaságban az arcom többi részét, de igyekszem, remélem, holnap már sikerül. Agyalok is , hogy kellene, lehet kifágom újságpapírból azt a részt, és úgy fekszem ki az erkélyre, ha ide fog sütni a nap :)) Az a fránya hiúság. De ha egyszer hülyén nézek ki... Majdnem annyira, mint Pierre Olaszban, mikor átvedlett leopárddá :DD

Úszkáltam is egy kicsit, le kell mozogni a junk food-ot :)

Már nézegetem a szállásokat Vegas-ba, jövő hét csütörtökön megyünk, és vasárnap este jövünk vissza. Nincs közel, 7-8 óra kocsival, de Anyuval ketten gond nélkül levezetjük. Tök jó áron fogunk megszállni a városban, olyan 60-70-80-90 dolláros árak vannak, persze ez egy éjszaka, de kettőnknek!! Nem semmi, azt hittem, sokkal drágább lesz. Bár úgy látszik, Vegas-nak is betesz a gazdasági válság, próbálják csalogatni az ügyfeleket :) Legalább több pénzt tudunk elkaszinózni :D

Holnap nem tudom, mi lesz a program, lehet, hogy megyünk majd valamerre, ide a közelbe. 

Azért rakok fel pár képet:)

Jók legyetek, csók :)

4 komment


2009.07.11. 23:12 JCash22

JÚLIUS 9 VIDEÓK + JÚLIUS 10 KÉPEK + VIDEÓK FELTÖLTVE

Akváriumos videók:

Vidra

http://www.sendspace.com/file/kik1w7

Medúza

http://www.sendspace.com/file/he8vee

Medúza 1

http://www.sendspace.com/file/uk11se

Medúzák

http://www.sendspace.com/file/22qbpw

Tengeri csikók

http://www.sendspace.com/file/hmjh92

 

San Francisco videók:

Golden Gate-ről

http://www.sendspace.com/file/79y293

Japanese tea garden

http://www.sendspace.com/file/ev8mu5

Breakdance, szaltó

http://www.sendspace.com/file/wxhcem

 

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása