Sziasztok,
gondolom már a címből mindenki rájött, hogy megint izgalmas napnak néztem elébe :) A tegnapi leégés sajnos nem kicsit, hanem nagyon sikerült, még mindig vörös a fejem. Csak ott fehér, ahol a napszemüveg takarta...:) Szépen nézek ki.
Anyunak egytől volt órája, de már korábban el kellett indulnia, így én is mentem vele, mivel még tegnap este kitaláltam, hogy elmegyek abba a híres akváriumba.
Kirakott az akváriumnál, úgyhogy elindultam megkeresni a tagoknak szóló bejáratot. Azért ezt és nem a főbejáratot, mert Anyu kapott tagoknak szóló belépőt azoktól, akiktől bérli a házat, ezzel pedig bármikor ingyen és bérmentve be tud menni. Semmi sorban állás, be is jutottam azonnal. Már az elején izgalmasnak ígérkezett: amikor beléptem, a plafonról hatalmas bálnamakettek lógtak le, nagyon jól néztek ki. Ezután oda mentem egy kisebb akváriumhoz, ami persze csak első látásra volt olyan kicsi. Közelebbről már láttam, hogy azért méretesebb darab, hisz 2 szint van. Alul nézegettem az úszkáló halakat, de annyira nem voltak érdekesek. Ekkor kimentem a teraszra, és nagyon szép látvány tárult elém: egyrészt búvárruhába öltözött látogatók várták, hogy merülhessenek egy kicsit az erre a célra kialakított kis öbölben; távolabbra nézve pedig a végtelen óceánt láttam, valamint a partot arrafelé, ahol mi is lakunk anyuval.
Mikor visszajöttem az épületbe, feljebb mentem, és ugyanannál az akváriumnál, ahol nem különösebben látványos halak úszkáltak, hát itt várt rám az igazi csoda! :) Tengeri vidrák áztatták a hátukat a víz felszínén. Nem tudom, hányan látták közületek azt az internetes videót, amin két tengeri vidra úszik egymással a vízen, kézen fogva (valamint amikor az egyik eltávolodik, a másik odaúszik hozzá és újra kézen fogja). Ahogy emlékszem rá, szinte biztos vagyok benne, hogy az a videó itt készült. Az üvegnél 2 vidra volt, egymás mellett aludtak a vízen, annyira aranyosak voltak. Csak sajnos nem fértem annyira közel, túl sokan voltak az emberek és az istennek sem akartak volna arrébb menni, hogy más is közelebbről megnézhesse az állatokat. Amikor átmentem más helyre, hogy jobban lássak, ott 1 vidra volt "csak", de ő elevenebb volt, lubickolt, forgolódott a vízben és tisztogatta magát. :) Le is videóztam, egész jó rövidfilm lett. :)
Irány tovább befelé: itt egy több méteres akvárium várt rám, ahol ezeket a gigantikus tengeri hínárokat (már ha azok, elfelejtettem lecsekkolni a nevüket, majd legközelebb) lehetett megnézni a gyökerüktől a tetejükig. Nem semmi látvány, ezt a képek is mutatják. De nem csak ezek a fantasztikus növények voltak, mindenféle hal, cápák; a legjobbak ezek a rajban úszó pici halak, de róluk még később.
Mentem tovább: egy sötét terembe vezetett az utam, ahol a mélytengeri élővilágot mutatták be, köztük 1 nagy polipot! Erről sajnos nincs kép, nem is sikerült volna túl jól a sötét miatt (nyilván nem örülne neki a polip, ha a szemébe kap egy kis vakut); de megint csak az volt az elsődleges probléma, hogy nem tudta odaférkőzni. Inkább mentem tovább a kisebb akváriumokhoz, ahol szép és érdekes növényeket, valamint állatokat láttam. Az egyik nyitott akváriumnál ilyen nagyító üveg úszott a víz tetején, amivel jobban meg lehetett szemlélni a dolgokat.
Ezután egy nagyobb terembe értem, ahol kifejezetten interaktívvá vált a látogatás: meg lehetett fogdosni a tengeri csillagokat, kagylókat, növényeket, egyszóval mindenfélét lehetett tapizni. :) Persze itt a gyerekek miatt nem volt egyszerű a dolog, de valahogy sikerült összehoznom. Ezek után kimentem újra a teraszra, ahol páratlan látvány tárult elém: erről nem is írok többet, a képek magukért beszélnek.
Újabb terem, ahol rájákat és kisebb méretű cápákat lehetett közelről megszemlélni. Ami érdekes, hogy szabályozták a klímát (akár a budapesti állatkertben a pálmaházban), és mivel madarak is voltak, berendeztek nekik az óceánpartot, hogy otthon érezzék magukat.
A következő terem akár a pesti állatkertben is készülhetett volna: Némó és társai egy akváriumban :) Ami viszont otthon nincs, az egy hihetetlenül jópofa hal, amit úgy hívnak, hogy cuttlefish. Imádnivaló pofa :) 1 kép sikerült jól, ez se tökéletes, de jól látszik, hogy miért tetszett annyira.
Folyattam a gyaloglást, és már messziről kiszúrtam a pingvineket: róluk fasza képek születtek, az egyik úszkált is előttem egy picit. Biztos betanított volt, hogy mutasson valamit a látogatóknak, ne csak egy helyben álljon. :)
Megint egy tapizós részre jutottam, tele gyerekkel, de itt már sikerült beférkőznöm közéjük, hogy én is jobban kiélhessem taperolási hajlamaimat..:)) Mindent megfogdostam amit csak lehetett, a legtöbb csillag kemény volt, de az egyik puha, azon meg is lepődtem hirtelen, hisz akkor már rutinos tengeri csillag fogdosó voltam. Mondjuk valószínűleg az volt az egyetlen élő még közöttük. Egy tengeri pókot is megörvendeztethettem érintésemmel; először nem akartam, de miután a pasi, aki ott ült, és magyarázott, bíztatott mindenkit, hogy nyugodtan fogja meg, hát megtettem. :) Semmi különös, de azért nem minden nap simogathatja meg az ember a hátát egy ilyen állatnak.
Ekkor még nem is tudtam, mekkora csodák várnak még rám. Feljebb mentem egy emelettel, közelebb kerülvén így a plafonról lelógó bálnákhoz. A terem bejáratánál a plafonon volt egy akvárium, körbeért, és ezek a rajban úszó halak haladtak benne körbe-körbe. Már jónak ígérkezett ez a terem is, de amikor beléptem, akkor állt csak el a lélegzetem: MEDÚZÁK, gyönyörűen megvilágított akváriumokban. Voltak kicsik, nagyok, átlátszóak és színesek: sikerült nagyon szép képeket csinálni, videót is, hú, ezek biztos, hogy ufók! :)
Újabb terem, hatalmas akvárium, talán ez volt a legjobb, sajnos a képek nem adják vissza, csak a videó valamennyire, de nagyon nagy lesz a file, mert hosszú filmet csináltam. Megpróbálom leírni. Voltak cápák, de nem nagyon jöttek fel annyira, hogy meg lehessen őket csodálni közelebbről, csak 1x-1x. Voltak özepes méretű halak, akik rajban úsztak. Voltak hatalmas halak, annyira jól néztek ki, remek volt a dizájn, és jó húsban voltak: gondoltam is, hogy meg kéne őket kóstolni, biztos finomak. Ahogy elúsztak közvetlenül az üveg mellett, akkor mindenki csak gyönyörködött. Aktívabbak voltak, mint a cápák. :) De a legszebbek, legjobbak, leginkább elragadó élményt nyújtók azok a pici, rajban úszó halak voltak, csak most sokkal többen voltak jelen. Ahogy már messziről látszik, hogy közelednek, majd elúsznak az arcom előtt rajban... A videó szerencsére kicsit visszaadja. Az érzés, amit kivált az emberből, talán a megnyugvás. Hogy miért, azt nem tudom. Sebesen elúsznak előttem, a fény, ami megvilágítja őket, megcsillan a hátukon, kirajzolódnak az egyedek, melyek az egész csapatot alkotják. Nem is tudom, meddig néztem ezt az egész szépséget, legalább 20 percig biztos. Jó visszagondolni rá, főleg, hogy még fogom látni egy párszor.
Mondjuk az igazi nagy durranás a végére maradt: a tengeri csikó terem. Nem hittem el, hogy ilyen van. Persze rémlett, hogy anyu már áradozott erről, de mégis csak más saját szememmel megtapasztalni. Mesések ezek az állatok, mintha nem is e világról származnának: a hátukon a kis szárny, amivel eveznek, valami tündéri. Többféle méretűeket láttam, az 1 centisektől (ezek vagy 20-an 30-an voltak) a kifejlett példányokig. A farukkal imádnak kapaszkodni a növényekbe, de főleg egymásba, igen romantikus állatok. Együtt úszkálnak így, összekapaszkodva.
Tudtátok, hogy létezik tengeri sárkány? Sikerült megörökítenem :)
Nem vagyok valami nagy fotós, de sikerült díjnyertes képeket csinálnom. Persze nem én vagyok a jó, hanem az alapanyag.
Tudtátok, hogy van aligátorhal? Az egyik képen a tengeri csikó megörült neki, hogy a közelében úszik, azon nyomban belekapaszkodott. Az első aligátorhal nem örült ennek, dobálta magát, amíg ez a "kegyetlen szörny" elengedte. A másik már békésebben tűrte, nem zavartatta magát különösebben.
Ennyi volt az akvárium, hatalmas séta várt rám, a lakás onnan 3-4 km-re található. Odafelé az autóból láttam egy gitárboltot, gondoltam, csak megtalálom. Hát nem sikerült. :) Nem azon az úton indultam vissza ezek szerint. Útközben betértem egy gyorsétterembe, gondoltam csekkolom, milyen a koszt :) A neve Carl's Jr, mexikói ízek, sajtburgerbe csempészve. Nem volt rossz, egy sajtburgert ettem.
Sétáltam tovább, csináltam képeket a városórl, csak sajnos nem sokat, mert lemerült a gép. Ekkor realizáltam magamban, hogy nem hoztam a kulcsot. Sebaj, gondoltam (3 óra volt), anyu 5-kor végez, lassabban sétálok akkor. Nincsenek véletlenek... Hisz akkor már miért ne töltsek egy kis időt a fókákkal? :) Szerintem lassan befogadhatnának maguk közé, annyit vagyok ott... A parton, ahol először csináltam róluk képeket, már csak 2-3 bébipéldány volt, ugyebár párat kimentettek, a többiek meg elmentek. Örültem neki. A stégen sétálva a köveken persze voltak jópáran, szerencsére 1-1 kép erejéig sikerült életet lehelni a gépembe.
Emlékeztek arra a képre, amin az a sok fekete madár van? Hát most láttam, hogy azért vannak ott ennyien, mert költési időszak van :) Ültek a fészkükön, 1-2-nél már voltak fiókák is, akik egy ideje kikelhettek, vaskosabbak voltak már. :) Álldogálok, álldogálok... egyszer csak feláll az egyik madár a fészkéről, és meglátom az apró csöppségeket. Abban a pillanatban keltek ki, még ott volt a tojás. Megérte várakoznom, hisz miután kiszúrtam a nagyobb fiókákat, gondoltam várok, hátha látom a születés pilanatát. :)
A nap legjobb élménye csak ezután következett... Láttam, hogy az egyik fóka a kerítés mellett közvetlenül választott magának alvóhelyet, ráadásul pont a feje volt odatámasztva! :) Mikor elmentek onnan az emberek, odaültem hozzá... először csak néztem, de aztán bevillant, hogy meg kellene simogatni. Meg is tettem :) Pihi-puha buksija van!! :) Kinyitotta a szemét, de nem zavartatta magát. FANTASZTKUS ÉLMÉNY VOLT!!!
És ez tulajdonképpen még csak a harmadik nap...
Holnap pedig irány San Francisco!!
Jók legyetek, csók :)
