Üdv mindenkinek,

akkor belefogok a mesélésbe, bár nem lesz egyszerű mindent felidézni, annyi szép és jó történt a hétvégén. 

Hol volt, hol nem volt, július 6-án délután 5, fél 6 körül indulunk el Los Angelesbe. Elég hosszú út volt, olyan 5 és fél, 6 órán át tartott, de jól tudtunk haladni, mert elkerültünk egy rossz útszakaszt, ahol max. 55 mérfölddel tudtunk volna haladni. LA hatalmas város, megnéztem a wikpedián, összesen 17 mililó ember él egy 1200 négyzetkilométeres területen. Elképesztő. A szállodához konkrétan keresztül kellett szelnünk az egész várost, 4 sávos az út, de életem legnehezebb szakasza volt. Sötét, rossz látási viszonyok, viszont átlag 110 km/óra tempó, sok kanyar, rengeteg száguldozó autó. Ezek után én bárhol elvezetek, itt lehetőség sem volt rá, hogy a külső sávban lassabban haladjunk, mindenhol tartani kellett a los angeles-i lakók tempóját. Körülbelül fél 12 felé érkezhettünk meg a szállodába, ugyanolyan volt, mint a vegas-i, kultúrált, tiszta. Beájultunk az ágyba, mert reggel korán akartunk kelni. 

Július 7-én azért annyira korán nem sikerült felkelni, fél 9-nél előbb biztos nem tudtunk kikászálódni az ágyból. De ez nem is volt gond, mert egyrészt szükségünk volt a pihenésre, másrészt a outlet 10-től nyitott. Igen, LA-ben is vásároltam, egy nagyon jó pólót és 3 Converse cipőt, mindössze 110 dollárért... az egyik legjobb fogás egy 20 dolláros darab volt... :) Kiárusítás, egy csomó cipő mindenhol, és pont volt a méretemben egy pofás darab. Ahhoz képest, hogy úgy nézett ki, nem sikerül cipőt találni itt, nagyon jó arány. :) A másik kettő már rendes áron volt, de így is majdnem fele annyiba kerül, mint otthon.

No ezek után elindultunk a városba. Egy központi téren leparkoltunk az autóval, otthagytuk lényegében egész délutánra, igaz, akkor még nem így terveztük. Sétálgattunk a felhőkarcolók között, láttunk egy ékszer negyedet, volt kínálat dögivel. Ami meglepő, hogy a belváros nem egy ideális környék, olyan pofákat láttunk, hogy nem szívesen sétálgattunk volna arra estefelé. Nézegetjük nagyban a térképet, kerestük, hogy juthatunk el a legkönnyebben Hollywood-ba. Nehezen igazodtunk ki rajta, egy pasi megszánt minket, és megkérdezte, hova szeretnénk eljutni. Elmagyarázta, hol találjuk a metrót, nem volt messze: egy háztömb egyenesen, majd kettő balra, és ott is voltunk a lejáratnál. Realizáltuk, hogy igen bátrak vagyunk, hisz nem épp a középosztály használja a metrót... Ráadásul miután felültünk a metróra, le kellett szállnunk az egyik megállónál, mert nem abba az irányba ment tovább a szerelvény, mint ami nekünk kellett. Nem mi voltunk a hülyék, hisz két járat közlekedik azon a vonalon, és a megállót pirossal jelölték... közben a lila metró is itt jár. No mind1, kis kitérővel, 10 megálló utazással megérkeztünk a Universal City megállóhoz. Kezdetben azt terveztük, hogy megnézzük, mivan arrafelé, aztán elsétálunk Beverly Hills-ig. Hát ez nem jött össze, mert nem is sejtettük, micsoda móka és kacagás vár ránk.

Egy kisbusz vitt fel minket a Universal City bejáratáig. Leszálltunk, benztünk a boltokba, ahol mindenféle filmes relikviákat árultak. Haladunk tovább, egyszer csak meglátunk egy nagy bejáratot a szórakoztató központba. Igen borsos ára volt, 65 dollár, de megérte, csak sajnos idő hiányában nem sikerült teljesen kihasználni, persze így sem panaszkodhatok. 

Igazából rájöttem, hogy Amerikában a régi római elvet követik: cirkuszt és kenyeret a népnek. Cirkusz van dögivel, ez is közéjük tartozott. Ahogy beléptünk, ki is szúrtuk az első helyet, ahova azonnal betértünk: House of horror. Jól hangzik, ugye? Hát, 60 év fölött már nem ajánlott, annyi biztos, mert egyszer-egyszer én is majdnem infarktust kaptam.  Sötét volt, alig láttunk, fonalak lógtak le a plafonról, ahogy a bőrömhöz értek, tényleg mintha pókháló lett volna. Előttünk egy  mexikói család haladt, kicsi gyerekekkel, akik az első színész megjelenése után mentek is a kijárathoz. Bizony, emberek ugráltak elő a díszletek közül, hogy ránk hozzák a szívbajt, ami sikerült is, főleg azután, hogy mi haladtunk legelöl. Az egyik fehér ruhába öltözött, kést markoló úriember a frászt hozta rám, üvöltöttem is egyet, Anyu röhögött rajtam, bár csak úgy volt hajlandó jönni, hogy végig a karomba kapaszkodott. Azért volt félelmetes, mert zseniálisan volt megcsinálva. Mosolyogtunk közben persze, de rendesen be voltunk szarva, hogy mikor ugrik elő valami az egyik sötét sarokból. Igazság szerint az élmények egy része a tudatalattimba került :) Szóval sötét folyosókon haladtunk, olyan terembe értünk, ahol csontvázak és koporsók hevertek. Az egyik rács mögül egy ritka ronda szörnyeteg nyúlkált felénk. Elértünk Chucky, a gyilkos baba termébe. Hú, komolyan nézett ki: mindenhol ez a baba volt, képek a falon, kések, ilyesmi. Természetesen előugrott az egyik dobozból. Mentünk tovább és megérkeztünk Frankenstein laboratóriumába, amit már korábban fentről láttunk. Hihetlen volt, mintha szereplőivé váltunk volna a filmnek. Szerencsére mi már elhaladtunk az egyik kádszerű, betonból álló valami mellett, amikor kinyúlt a mögöttünk haladó házaspárért. Psycho... na, itt biztosan tudtuk, hogy a zuhanyfüggöny mögül előugrik a késes pacák, így is lett. Kifelé menet meg szembejött velünk a láncfűrészes gyilkos. :) Nagy élmény volt. 

Levezetésképp Shrekkel, és egy Hulk bábúval fotózkodtunk. :)

A térképen kiszúrtam, hogy van Jurassic Park rész. Na, irány oda. Jó sokat kellett mozgólépcsővel mennünk, hogy leérjünk az alsó szintre. Itt 40 perces sorbanállást kellett kibírnunk. Gyorsan elment, mert folyamatosan haladt a sor, meleg volt, de árnyékban voltunk és lőtték ránk a párát. 

Beltünk egy kocsiba, ami a fogaskerekű elvén működik, csak hogy a vízen halad. Fényképeket nem csináltunk, hisz már előre figyelmeztettek mindenkit, hogy a kamerákat célszerű eltenni, mert vizesek leszünk. Elindultunk... zöld ágakról csöpögött ránk a víz, amikor is megláttuk az első hatalmas, mozgó dinoszauroszokat. Tudjátok, ezek a hosszú nyakú, növényevők. Ment tovább a kocsi, mindenféle dinó köpködte ránk a vizet. Akkor beértünk egy épületbe, amit direkt romosra csináltak meg, mintha épp szétkapták volna a dínók. Raptorok mellett haladtunk el, majd a fejünk fölé hajolt egy hatalmas T-rex. Huhúú. Na, ezek után megérkeztünk a kilövési ponthoz. Előttünk vízesés, egy géphang pedig elkezdett visszaszámolni. 5, 4, 3, 2, 1.... Semmi. Aztán szép lassan megindultunk. A vízesésen keresztül hajolt egy T-rex, közelről szemlélhettük 1-2 másodpercig a hatalmas pofáját, éles fogait, majd megjelent előttünk egy majdnem függőleges lejtő... Hatalmas sebességgel száguldottunk lefelé, majd a vízbe érkeztünk, és mondanom sem kell, tetőtől talpig vizesek lettünk.      

Sajnos nem volt időnk több ilyen jellegű mókára, pedig volt Múmia rész, Terminátor, ilyesmik. Beneveztünk egy körútra, ami a stúdiók világába kalauzolt el minket. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Ugyanúgy egy nyitott kisbusz vitt minket, olyan, mint amilyenek a Margitszigeten köröznek. A kocsikban elöl kis plazma tévék, egy pasi pedig folyamatosan magyarázott, valamint szórakoztatott minket.          

 gy kisebb, családi házakból álló részhez érkeztünk, ahol például Hitchcock is forgatott. Ha jól emlékszem, valami San Francisco féle kertvárost akartak megmintázni.  

Láttunk egy épülőfélben lévő városrészt, erre sajnos nem emlékszem pontosan, mi is volt.

Ezek után egy régi fahídhoz értünk, amit ár jó sok filmhez használtak. Felmentünk rá.. a hordókon explosive felirat volt olvasható... ráértünk, majd szimulálták, mintha berobbant volna alattunk a híd. Az oldala kicsit leszakadt, mi meg rázkódtunk egy sort. Aztán lejöttünk róla és végignéztük, ahogy a híd újra összerakja magát.    

Ezek után történelmi autók mellett haladtunk el, a következő filmek autóit láthattuk: Múmia, Magnum, Blues Brothers, Jurassic Park, pár, amit nem ismertem,de a legnagyobb durranás, legalábbis nekem... a Vissza a jövőbe időutazó autója!!!! :)

Egy tó, amiről kiderült, hogy ezt használják bármilyen tenger/óceán filmbe illesztése esetén. Többek között itt forgatták a King Kong egyik hajós jelenetét, miniatűrökel persze.

Costa Rica/Mexikó díszlet, napos az idő. Egyszer csak elered az eső, persze nem a felhőkből :) Elég rossz az idő, mondja be a faszi. A távolban egyszer csak nagy víztömeg száguld felénk sebesen, a házakból is ömlik kifelé. Megláthattuk, hogy csinálják az árvizet :)

Vadnyugat: házak, kocsmák, kihalt utcák, megelevenedtek a western filmek.

Little Europe: ennek az az érdekesége, hogy az itt felépített házakból bármilyen európai várost képesek megcsinálni. Épp forgattak is valamit.

Láttuk a helyet, ahol a Spartacust forgatták. 

Cápa forgatási helyszín. Komoly.. itt is kaptunk speciális effekteket. Egy búvárt megvett a cápa, véres lett a víz. Majd robbanások és tűzeffektek a stégen, a cápa pedig a kocsink mellett úszik el, felénk kapdosva a szájával.

San Francisco metróállomás. Beálltunk a sínekre, és vártunk, Elkezd rázkódni a kocsi, pislákolnak a fények, hangzavar, bal oldalt leszakad a plafon és egy kamion csúszik be mellénk, jobbról pedig víz önti el az állomást. 8.2-es erősségű földrengést "éltünk túl". :)

Lila-akác köz, Született feleségek forgatási helyszín.

Grinch forgatási helyszín.

Bates motel, természetesen Norman Bates (Psycho) után enevezve :). Megállunk. Egyszer csak egy pasi megy át az egyik szobából a másikba. Majd kijön egy hullával a kezében, és berakja a csomagtartóba. Aztán észrevesz minket. A szórakoztató faszi beszél hozzá, hogy nem mondjuk el senkinek, ilyesmi. Kést ránt, és elindul felénk. A kocsi megindul, a végén pedig szalad még utánunk egy kicsit. :)    

 Ezek után Világok Harca díszlet, amit már leírtam, de majd a képek.. :)

Elhaladtunk még egy részen, ahol kussolni kellett, mert a Szellemekkel suttogó egyik epizódját forgatták épp :)

Annyira jó volt, hogy mentünk még 1 kört :)

Ebbe a napba ennyi fért, siettünk vissza a kocsihoz. Még megpróbáltunk kimenni Malibu-ra, de már besötétedett, így elindultunk San Diego-ba.