Sziasztok

ma elég nehezen keltem fel reggel, olyan fél 2-ig nem tudtam elaludni, és 8-kor már ébrednem kellett, hisz várt rám az első angol óra. Kicsit korábban mentünk be Anyuval, elintéztük a belépőmet, hogy egyedül is be tudjak menni a suli területére, ne kelljen valakinek mindig bevinnie, mint vendéget.

Kicsit izgatott voltam, bár nem olyan rossz az angolom, mint gondoltam, sokat megértek, és néha ha kicsit bénán is, de ki tudom fejezni magam. Várnom kellett, mert mikor odaértem, má írták a tesztet. Addig segítettem az egyik katonafeleségnek megoldani egy feladatot :) Mindenféle náció jelen van itt, japán, mexikói, columbiai, grúziai, és még sorolhatnám.

Szóval meg kellett írnom egy tesztet, ez két részből állt: az első alatt a magnót kellett hallgatni; beszélgetéseket, különböző kifejezéseket hallgattam, egy tesztlapon pedig be kellett karikázni, hogy melyika helyes, 4 opció volt. Ez olyan felemásra sikeredett, volt, hogy csak tippeltem, mert semmit nem értettem. A második rész ugyanúgy teszt, itt mondatokat kellett olvasni, kiválasztani, hogy melyik a helyes, miről szól az adott minipárbeszéd, ilyesmi. Összesen 100 kérdés volt, 68 lett helyes, ami azért nem rossz arány ahhoz képest, hogy régen angoloztam már. Mivel ilyen rövid ideig maradok, a tanár egyel erősebb csoportba rakott be, mondván, hogy így jobban fogok fejlődni, de ha nem jó nekem, csak szóljak.

Együtt oldjuk meg a feladatokat a többi hallgatóval, szóval nem frontális oktatásról van szó, ez sokkal jobb így. Ha kérdés van, lehet hívi a tanárt, aki a teremben köröz.

A délutáni órán már kevesebben voltunk, ott is a jobb csoporthoz ültem, most végig velünk volt a tanár, a prepozíciókat vettük át, vagyis pontosabban elkezdtük. Jól ment, de természetesen itthon is kell tanulni hozzá, mondjuk időm az van rá.

Nézegettem a képeket, és rájöttem, hogy nem árt, ha kicsit formába hozom magam, úgyhogy amint Anyu hazaér, megyek is futni egy jót a parton. Erre megpróbálok mindig időt szakítani, rám fér.

Az idő végre igazi kaliforniai, tűz a nap, nagyon meleg van, hurrá! Tökéletes az idő egy kis zsírégetéshez :) Felveszem az itteni stílust, állandóan futnak az emberek a parton.

Egy érdekesség: tegnap nézem a tévét, egyszer csak bejön egy szürke kép, rajta valami szöveg, és rendörségi rádió szól: valami gyerekrablásról szólt a bejelentés, latino male-t keresnek, bediktálták a kocsi rendszámát is. Ezt otthon is be lehetne vezetni. 

Na, megvolt az első futásom. Meggyőződtem róla, hogy továbbra is utálok futni, de ez van, nem kényeskedem. Nem olyan könnyű ám a parton való futás: a homok nehezíti a műveletet, a hullámok pedig kisebb dűnéket alakítanak ki: szóval tulajdonképpen fel-le, fel-le, fel-le. Azért komótosan, de teljesítettem, magamhoz képest, igaz több részletben, a végére még egy kis sprint is belefért.

Amikor megálltam megcsodálni az óceánt (épp dagály volt), mindig letaglózott az a bámulatos erő, ami ebben a hatalmas víztömegben rejlik. Egykoron ez az óceán uralta az egész bolygót, és úgy viselkedik, mintha dühös lenne azért, mert elvesztette egyeduralmát és mindenáron vissza akarná szerezni ősi birodalma renitens területeit. Végignézte, ahogy mi emberek civilizálódtunk, egészen addig a pontig, amikor már nem tisztelünk semmit, és őt magát is elkezdtük tönkretenni. Mikor odaállok közel, és a langyos víz körülöleli a lábfejem, majd elkezdi kiszívni alóla a homokot, az az érzésem támad, mintha megízlelne, és ettől még mérgesebbé változna, hatalmas hullámokat küldve értem, hogy elragadjanak. Mindig nagyobb és nagyobb, nyújtózkodik, ameddig csak bír, de nem képes elérni célját.

Teljesen más, mint a tenger: fenségesebb.                        

Lehet angolozom kicsit, mielőtt lefekszem, kiírogatok szavakat, ilyesmi.

Csütörtöktől vasárnapig nem lesz bejegyzés. Viszont visszük magunkkal a laptopot, úgyhogy a bejegyzéseket elkészítem, hogy mikor hazaérünk, csak be kelljen illesztenem őket. A képek majd valószínűleg hétfőn lesznek feltöltve.

Csók mindenkinek :)