Üdv mindenkinek,

innen a napfényes Kaliforniából, ami ma tényleg igen meleg volt Montereyben (Anyu mondta, hogy utoljára januárban volt ilyen banánérlelő meleg, 2 hétig, vicces:) ). Ennek örömére délután, mikor hazaértünk a kis utazásunkról, csobbantam egyet a óceánban. Jéghideg a víz, viszont mikor már nagyjából térdig bementem, nem volt esélyem a menekülésre a hullámzás miatt. Úgyhogy viszonylag hamar beterítettek a Csendes óceán fagyos hullámai, mikor a hasamat is elérték, beugrottam az egyik felém közeledő óriásba. Voltak kisebbek, melyeket meg se éreztem, közepesek, melyek már elkezdtek kitolni a part felé, nagyok, melyek hátrébb löktek 1-2 métert mintegy jelezvén, ki is az erősebb,  és akkorák, amik amint felkaptak, onnantól teljesen tehetetlennek éreztem magam; repültem, pár másodpercig nem uraltam a testem, az óceán szemszögéből nézve nem különböztem azoktól a tárgyaktól, növényektől, fadaraboktól, amiket kivet magából a partra. A végére már egészen megszoktam a vizet, de nem maradtam olyan sokáig, nem akartam megfázni. Azért első dolgom egy meleg zuhany és forró tea volt; el is fáradtam rendesen, kierítő dolog küzdeni a hullámokkal. 

Délután elaludtam, Anyu pedg nem ébresztett fel, úgyhogy 3 és fél óra alvás után ébredtem, szóval nem lesz könnyű esete álomba szenderülni; ami nem is lenne akkora gond, ha nem kellene felkelni reggel, bemegyek az első angol órámra. Hétfőtől csütörtökig fogok járni, 9-től 12-g lesznek az órák, ami elég jó; de tulajdonképpen negyed kettőkor fogok végezni, mert lehetőség van maradni és beszélgetni, ez pedig a legjobb az egészben, hogy gyakorolhatom az élő beszédet. 

Mielőtt rátérek az utazásra, 1 frss hír: úgy néz ki, 1 napunk lesz megcsodálni Vegas szépségeit, mert szombaton elmegyünk a Grand Canyon-hoz. 5 és fél óra kocsiút Vegas-tól, külön biztos, hogy nem fogunk tudni eljönni, ezért """""""feláldozunk""""""""" 1 napot, amit Vegas-ban töltöttünk volna. El se hiszem, hogy látni fogom.  Kemény lesz azért így az út, 8-9 óra innen a kaszinók világa, pénteken tehát 1 napba kell besűríteni azt, amit csak lehet. Az egyik legnagyobb buli, hogy van Star Trek múzeum!! :) Rákerestem, és 2008-ban bezárták, de ha minden igaz, idén májusban újra megnyitotta kapuit, remélem a legjobbakat.

Miután mindenki "megátkozott":), rátérek a mai útra, ami az eddigi legszebb volt, ráadásul itt, Monterey-ben. A 17th Mile Drive-hoz indultunk, ahol a helyi gazdagok élnek. Végigentünk rajta kocsival, felfelé vezetett az út, hatalmas fák között autóztunk és csak lestük a házakat, az erdőt, fantasztikus volt.  Sok kép sajnos nem lett túl jó, de azok közül is töltök fel, mert azért bemutatják a környéket. Voltak házak bent az erdőben, de olyanok is, ahonnan fentről rálátni az egész öbölre. Kemény belegondolni, hogy van aki minden reggel ilyen házban ébred, a kávéját pedig az óceánt csodálva issza meg, majd elindul dogozni, vagy golfozni. :)     

Haladtunk lefelé, hamar a parthoz értünk. Kerestünk helyet, ahol megállhatunk sétálni, és erre erős késztetést éreztünk, amikor az ablakból megláttuk, amint szarvasok legelésznek békésen az egyik ház kertjében. Nem házi kedvencek voltak, egy jelenleg lakatlan, kiadásra váró háznál majszoltak, lejöttek ide az erdőből. Óceánpart, és szarvasok, ez ám az élet! Hárman voltak; amikor odamentünk fotózni, persze felkapták a fejüket, de nem ijedtek meg, valószínűleg nem először jártak arra és vették tudomásul, hogy mindenki megörökíti őket.

A part... ilyen szépet nehéz leírni, még jó, hogy van fényképezőgép. Az óceánból kiálló sziklák, melyek több ezer év alatt öltötték fel mai alakjukat, teljesen elvarázsoltak. Úgy éreztem magam, mintha egy mesében lennék, nem tudtam betelni a látvánnyal. Szívem szerint az összeset megmásztam volna, de ez nehezen lett volna kivitelezhető (azért párat sikerült). Állok a parton, süvít a szél, hallom a hullámok robaját, melyek megtörnek a sziklákon, látom, ahogy az egyik nagyobb sziklán, ami a legközelebb áll az óceán széléhez és ki tudja, hány éve küzd már a hullámok megállás nélküli támadása ellen, kormoránok állnak, és valószínűleg fiókáikat őrzik (ezt elfelejtettem elmesélni: a fókasimogatás naján láttam, amint 2 kormorán összeveszett. Ez még nem lenne érdekes, de ahogy csinálták... pár másodpercig kardoztak a csőrükkel, majd mind a ketten elkezdték az eget kémlelni, nem jön-e valami veszélyes ragadozó, ami mindkettejükkel elbánna. Vicces volt:) ). 

Ahol csak tudtam, másztam felfelé, hogy minél magasabbra juthassak. Egy kő se mozdult meg alattam, mindegyik stabilan állt a helyén, így nem voltam veszélynek kitéve. A víz kristálytiszta, amit csak a kis öblökben látni igazán. Mesés egy hely, hálás vagyok, hogy láthattam.

Igazság szerint többet erről nem is tudok írni, a képek magukért beszélnek. 

Hazaindultuk, és olyan házakat láttunk... voltak paloták, lepukkantabb házak is, de olyan kilátással, ami páratlan a maga nemében. Elgondokodtam rajta, vajon hány év után válik természetessé, akár unalmassá, hogy ilyen helyen lakhat az ember? Értékeli-e az, aki oda születik és nő fel, hosszú évek után is? Ha nyerek Vegasban majd választ adk erre 10 év múlva ;D

Na ennyit tudtam most összehozni, kezdem a képfeltöltést.

Jók legyetek, csók :)