Sziasztok,

hú, ilyen még nem volt, hogy egy nappal le legyek maradva. Mivel ma is gyönyörű helyeken voltunk, be kell hoznom magam, úgyhogy San Francisco-val kezdem, nehogy teljesen elhalványuljanak az emlékek. :)

Olyan fél 9,9 felé sikerült elindulnunk, korábban nem tudtuk összeszedni magunkat. Az út körülbelül 2 órát (vagy valamivel többet) vesz igénybe, úgyhogy 11, fél 12 környékén érkezhettünk meg a városba. Első körben keresztül mentünk a Bay bridge-en: ez a híd arról nevezetes, hogy alul mennek az egyik, felül pedig a másik irányba az autók. Nagyon hosszú, elég sokat mentünk rajta, ezt láttam a repülőről is, amikor megérkeztem Amerikába. Jó volt rajta vezetni, tulajdonképpen csak a feeling miatt: a végén pedig kilyukadtunk Oakland-ben. Volt pár szép magas épület, persze alapvetően nem sokaz láttunk belőle. Tegyük hozzá, egy pisilést és egy voláncserét leszámítva nem nagyon mertünk kiszállni, a emberek nem voltak bizalomgerjesztőek, jobb a békesség. :) Úgyhogy irány vissza San Francisco-a, amiben egyébként elővárosokkal együtt több mint 7.000.000 ember lakik. A felhajtást a hídra ki kellett fizetni, ami 4 dollár volt, természetesen megérte: gyönyörű panorámát kaptunk cserébe a városra, valamint messziről még a Goldan Gate hidat is láthattuk. 

A következő cél nem volt más, mint az előbb említett híd, ezen is átkocsikáztunk. A túloldalon megálltunk, szerencsére tudtunk parkolni, ami nem volt egyszerű, de mázlink volt. Amikor kiszálltam, letaglózott a látvány, nehéz leírni. A rengeteg vitorlás, távolban a Bay Bridge és Alcatraz szigete, SF felhőkarcolói, valamint jobbra a Golden Gate híd. A felhők tették igazán különlegessé a panorámát: igen gyorsan mozogtak, eltakarták a GG híd tetejét, és sebesen siklottak SF felett is. Ha hátranéztem, akkor zöld dombokat láttam, melyek tetejére szó szerint ráültek a felhők. Visszmetünk a városba, itt már 6 dollár volt a hídra felhajtás. Hogy mennyi pénz összejön ebből...

Megint a parti részen autóztunk keresztül, ahol a gazdagok házaira irígykedhetünk ismét. Azért az szép hirdetés lehet, hogy ház eladó San Francisc-ban, óceánra és Golden Gate hídra néző ablakkal, valamint vitorlás beállóval, ami csak pár lépés a lakástól.

Az első kihívást a parkolás jelentette, ami közel sem olyan könnyű, mint Las Vegas-ban. Mivel a kikötőhöz közel csak 2 órát lehet parkolni maximum, keresnünk ellettegy parkolóházat. Az első, amibe betértünk, 30 dollár lett volna, ami igen borsos. Álltunk is tovább, nagy nehezen találtunk egyet, aminek 10 dolcsi volt az ára, ez már sokkal barátibb, le is parkoltunk.

Viszonylag közel volt a következő programunkhoz, ami a történelmi cable, vagyis a villamos volt. Húúú, hát az nem semmi. Persze sor van, és szombat lévén elég nagy, úgy 30-40 percet vártunk, mire felszállhattunk. Amikor megérkezik a villamos, akkor rááll egy ilyen forgó valamire, aminek segítségével kézi erővel meg tudják fordítani, mert ugyebár hátrafelé nem mászhatja meg SF dimbes-dombos utcáit. Amíg vártunk, egy trombitás fickó gondoskodott a szórakoztatásról, bár nem ment neki túl jól: hiába volt kiírva, hogy több mint 1000 dalból áll a repertoár, inkább kevesebben kellet volna jobban elmerülnie. Egyszer csak odament hozzá egy kicsi, fekete kutya. De hisz az nem is kutya! Az egy nyúl! De úgy viselkedik, mint egy kutya. Ritka ronda egy nyúl volt, de vicces láványt nyújtottak együtt.

Végre feljutottunk, Anyu bement középre, én természetesen a szélén akartam utazni, kin állva és kapaszkodva. Baromi jó élmény volt így az utazás, pedig nem is a legjobb helyen álltam, annak az igazi, aki legelöl áll. Mentünk föl és le, majd leszálltunk a Union Square megállónál. 

Ez egy helyes kis tér, persze magas épületekkel körbevéve. Sok ember, pálmafák, festők és festményeik találnak itt helyet. 

Csak mentünk az orrunk után, mivel nem volt betervezve semmilyen konkrét látnivaló, igazából maga a város az, amit nézni kell. Vegas csupa pompa és csillogás, újabbnál újabb épületekkel: itt a régebbi, old school, már-már szocreál beütésű felhőkarcolók között sétáltunk. SF egy élhető városnak tűnik, hiába laknak benne rengetegen. Sokkal zöldebb mint Budapest, tele volt fákkal, virágokkal. Nem volt szemét, az utcák szépek és tiszták, látszik, hogy a városlakók adnak a környezetükre. 

Kilyukadtunk újra a kikötőkhöz, itt egy érdekes, ám igen ronda szökőkútnál fényképezkedtünk. Egy kicsit vizes is lettem, de csak a cipőm, ami hamar megszáradt, lévén, hogy nem volt hideg, noha a pulóver szükséges kellék volt.

Egy helyes kis utcán folytattuk a sétát, itt már láttuk (amerkai mércével mérve persze) történelmi házakat, 2-3-4 emeleteseket. Utunk a China Town-ba vezetet: rengeteg bolt van itt, a bóvlitól a több ezer dolláros műremekig itt mindent meg lehet kapni. Nagyon sokan voltak, és észre se vettük, milyen gyorsan eltelt az idő, annyit nézelődtünk.

A hőmérséklet drasztikusan lehült, a felhők már SF felhőkarcolóinak legmagasabb emeleteit borították homályba. Ideje volt elindulni a kocsihoz, persze villamossal. Most sikerült a legjobb helyet kifogni, legelöl álltam, semmi sem lógott bele a képbe, tudtam videózni is. Persze szétfagytam, de ez nem zavart.

Amikor megérkeztünk a kocsihot, majdnem infarktust kaptunk: égve hagytuk a lámpát. Ez a hülye kocsi mindenért csipog, de ezért nem teszi. Szerecsére nem merült le az aksi, durva lett volna este 9-kor San Francisco-ban lemerült aksival várakozni egy parkolóház tetején.

11-re pedig épségben megérkeztünk.

Hát ennyi volt SF, bár most nem sikerült annyira jól leírnom, elég fáradt vagyok, ma is hosszú volt a program, annak részleteit holnap írom meg. Egy kis előzetes: újabb sziklák, hatalmas hullámok, akkorák, amiket még életemben nem láttam, vizes lettem, mókust etettem, akkora palotákat láttam, hogy csak na, konkrétan a felhőben autóztunk, páratlan kilátásban volt részünk (már megint, de ez volt a legszebb eddig), és nem utolsó sorban mamutfenyővel fényképezkedtünk. :) De mindezt csak egy kiadós alvás után mesélem el, bár holnap reggel vár az iskola. A SF-i képekfeltöltésének is csak holnap állok neki.

Jók legyetek, csók