Sziasztok,

tegnap azért nem írtam, mert nem történt semmi érdemleges velem.

Ma már aktívabb voltam:

ugyanúgy angollal kezdődött a napom, de a délutáni órára már nem mentem be, feladatokat kellett megoldanom. Igaz, ezeknek most fogok nekiállni, mert nem sokkal azután, hogy hazajöttem, elmentem egy fókás körútra: elfutottam a kikötőig, onnan pedig lesétáltam a maradék távot. 

Rögtön egy nagyon édes kölyök bulldoggal találkoztam, és visszetekintve ez volt a jele, hogy állatos napnak nézek elébe. Sétáltam egyet megint a Fisherman's warf üzletei és éttermei között: amikor a végére értem, megláttam egy ősz, bajszos fickót, körölbelül az ötvenes évei elején járhatott. Egy kis bódén a papagájait kínálta simogatásra. Volt mindenféle: fehér, sötétkék, babarózsaszín, világoskék sárga hassal, zöld narancssárga csőrrel, sima szürke, és szürke zöld fejjel. Ott adogatta az emberek karjára, pontosabban főleg a gyerekekére. Nem úgy nézett ki, mint aki pénzt kér érte, nem volt kiírva semmi, és azt sem láttam, hogy amikor visszeveszi a papagájt, tartja a markát, hogy "itt az ideje fizetni". Mondjuk biztos nem utasít vissza adományt, ha valaki nagylelkű. Ki tudja, lehet, hogy élvezetből csinálja, vagy unatkozik, esetleg szeret büszkélkedni a madaraival. 

Lefotóztam az egyik hajót is, amivel valószínűleg majd a bálnanéző utamra megyek, nemsokára arra is sort kell kerítenem. 

Nézelődtem a kikötőben, amikor arra lettem figyelmes, ahogy közeledik egy csónak, benne egy pasi és egy nagy barna kutya. Nem rossz az élet itt a kutyáknak, séta alkalmával futkároznak a parton, fürdenek, és még csónakázni is elviszik őket a szerető gazdik. 

Mentem tovább a szokásos fókanézegető hely irányába, keresztül sétáltam a parkon, amit egy bicikliút és egyben gyalogosjárda szel át, a vízhez közel eső részen pedig néha asztalok állnak, ahova le lehet ülni piknikezni. Egyszerű padok is vannak, ahova csak leül az ember és nézi az óceánból kiemelkedő nagyobb sziklát, amin kormoránok és sirályok szoktak tanyázni: most tele volt pelikánokkal. Tegnap, amikor futottam ép hazaelé, láttam, ahoy 2 pelikán vadászik: nagy sebességgél csaptak le, és teljesen elmerültek a vízben, majd újra felbukantak. Azt már nem tudom, fogtak-e valamit, de valószínűleg nem maradt üres a hasuk.  

Lentebb, a kisebb köveken szokás szerint fókák tanyáztak, de olyanok, amikből kevesebbet látni, angolul harbor seal a nevük: feketék, szürkék, vagy fehérek (igaz, fehérből csak egyet láttam), és általában pöttyösek. Elég komótos állatok, ilyenkor takarékra állítják magukat. A vízben is nyugdíjas tempóban úsznak, semmi felesleges lubickolás. 

Folytattam a sétát, befordultam jobbra, és először megnéztem a kis homokos partrészt, ahol a fókamentés is zajlott, vannak-e ott még olyan fókák, aki segítségre szorulnak: szerencsére nem voltak. A szokottnál többet kellett gyalogolom, hogy találkozzak első vízi barátaimmal, igaz, most többen gyülekeztek egy helyen, nem voltak annyira szétszórva. Két nagy hímet sikerült most látnom, és egy kifejlett nőstényt. Szegény bébi fókák elég messze vannak még attól a mérettől, amit el kell érniük, és néhányat elnézve nem biztos, hogy ez sikerül nekik. 

A fészkelő kormoránokhoz érve megint egy fókán akadt meg a szemem, aki ott feküdt a rácsnál, karnyújtásnyira. Most nem simogattam meg, nem akartam zargatni, hadd aludjon. A kormoránok között közelebb volt egy nagy fóka, aki viccesen nézett ki, ahogy a nap felé ágaskodva melegedett. Amikor arrébb ment, hangos ugatással terelte arrébb a kormoránokat, akik persze harcosan felé lóbált csőrükkel jelezték nemtetszésüket, de nem mertek ellenkezni. Hiába, sokkal kisebbek. Az elülső részen már csak 1 fészek volt, úgy látszik lassan kikel minden tojás. 

Hazafelé már egy szomorúbb élményem volt, amire elsőre azt hittem, milyen aranyos dolgot láthatok. Az egyik napózó hatalmas hím fóka mellé felmászott egy apró csöppség: tiszta víz volt, didergett, először azt hittem, csak oda akar bújni a nagy fókához melegedni. Leültem, és figyeltem a jelenetet. Csak nem akart lefeküdni, folyamatosan matatott a hím fóka hasánál. Hát rájöttem, mit is keres: azt hitte, az anyja, és szopni akart. Úgy megsajnáltam, mert a kicsi em értette, mi a baj, folyamatosan próbálkozott. Már kezdtem félteni, hogy a nagy fóka egyszer csak megunja és kárt tesz benne, de nem így történt, bár kisebb ugatással és nyöszörgéssel jelezte, hogy nem tetszik neki ez a piszkálódás, állandóan arrébb mászott, a kicsi meg követte. Nem volt egy vidám lávány. 

Ahogy hazaindultam, az egyik kisebb öbölben szokatlan dologra lettem figyelmes, igaz, talán csak nekem volt az, eddig még ehhez csak az akváriumban volt szerencsém: egy csomó medúza úszkált és sodródott a vízben. Nem semmi látvány volt, még arrébb is találkoztam velük, ott már volt egy kisebb stég, amire leültem és nézegettem a kis ufók lassú mogását a vízben. Igazi vad medúzák. :) Sikerült pár képet csinálni róluk, keveset persze, mert a gépem már lemerült.  

Itthon aludtam egy kicsit, aztán mikor kimentem cigizni, egy újabb fantasztikus, igaz csak pár másodpercig tart élményben volt részem: odarepült elém egy kolibri, ezerrel jártak a szárnyai, és nézegetett körülöttem valamit.

Úgyhogy ez tényeg egy állatos nap volt :)

Csók mindenkinek